Gajdó Tamás: Digitális színháztörténet (Színháztudományi szemle 38. OSZM, Budapest, 2009)

Gajdó Tamás: Források és file-ok

GAJDÓ TAMÁS Források és file-ok A színházi előadás különös műalkotás, hiszen csak bizonyos elemeit lehet adatokkal, dokumentumokkal rögzíteni, lényegét nem. A színházművészek nem gyönyörködhetnek alkotásukban, a közönség reakcióit csak addig érzik, amíg az előadás tart, aztán csak a kritikákat olvashatják, melyek mondatmorzsákkal értékelik munkájukat. De a közönség sem jár jobban, hiszen a színházi előadás hatása rövid életű, s hiába érzékenyülnek el a szereplők játéka hatására, ezt a pillanatot később alig tudják felidézni, legfeljebb úgy, ha az előadásból valamilyen kézzel fogható emlékük marad. (Sokszor azonban még a pontos szereposztás is azonnal feledésbe merül.) Az alkotónak bizonyítékra van szüksége, hogy jelentős és sikeres előadásban vett részt, a befogadónak a színházi bemutató jelentőségét, sikerét rögzítő dokumentumra. A dokumentumok köre azonban hosszú ideig, mondhatjuk bátran - napjainkig zárt volt. Legelőször a színházi előadás meglétét bemutató nyomtatványok jelentek meg: a színlap és a színházi zsebkönyv. Mindkét forrástípus mulandó, hiszen kis példányszámban adták ki, olcsó papírra nyomtatták, hamar porladtak, a színészek életformája nem tette lehetővé, hogy magánkézben nagyobb gyűjtemények álljanak össze. S annak is egyszerű a magyarázata, hogy a színházért rajongók féltve őrzött kincsei miért ítéltettek halálra. Annak ugyanis, aki nem látta az előadásokat, érdektelenekké váltak ezek a papírosok. Mégis ezek a források maradtak fönn a legnagyobb számban a magyar színjátszás történetéből. A színháztörténet-írás a repertoár összeállításához, a társulatok működési kereteinek és a színházi struktúra változásainak bemutatásához, a színészek élettörténetének megrajzolásához elsősorban a színlapokat és a zsebkönyveket használta fel. „Egy színház műsorát összeállítva, mintegy általános belgyógyászati diagnózist adunk róla. Ez az alap, amelynek ismerete nélkül nem mérhetjük fel erejét, fejlődését vagy hanyatlását, szellemének haladó vagy konzervatív voltát; ez szolgál magyarázatul színészei kibontakozásának, sőt annak is, miért válnak meg esetleg éppen a legjobb tagok az intézettől... Talán túlzásnak tűnik föl,