Gajdó Tamás: Digitális színháztörténet (Színháztudományi szemle 38. OSZM, Budapest, 2009)

Szakhmáry Dalma: „Országom visszanyertem én"

DIGITÁLIS SZÍNLIÁZTÖRTÉNET 105 Élete utolsó termékeny éveit a Madách Színház társulatában töltötte, ahol több emlékezetes előadásban láthatta még a közönség. Háy Gyula Isten, császár, paraszt (1983. január 28.) című drámájában János pápát, míg az Alkonyi dal (1983. március 23.) című Coward-darabban Sir Hugo Latymer szerepét formálta meg. Komoly szerepet vállalt még Örkény István Macskajáték és Miller Alku című darabjában, de egészségügyi okokból ezeket az előadásokat le kellett mondania. Élete utolsó éveiben is dolgozott, elsősorban rádiós és szinkronizálási munkákat vállalt. (Egyik kiemelkedő szinkronjai keresztapa című film; itt Marion Brandonak kölcsönözte a „magyar hangot".) Tervezte, hogy színinövendékeknek is tart órákat a színművészeti főiskolán, de ez a vágya beteljesületlen maradt. A Kossuth-díjat 1991-ben kapta meg. Szabó Sándor kivételes orgánummal rendelkező, egyik legszebben beszélő színművészünk. Minden alakításában a tökéletességre törekedett, erős színpadijelenléte mind a szakmára, mind a közönségre nagy hatással volt. Tehetsége, szorgalma, önmagába és művészetébe vetett hite még a tengerentúlon is arra predesztinálta, hogy színész legyen. Karriert csinált színpadon és filmen, Magyarországon és az Egyesült Államokban. Az itthon kihagyott húsz év megfosztotta számos érett férfiszereptől, de karizmatikus megjelenését és jellegzetes hangját és a közönség szeretetét öregkorára is megőrizte. Alakját és művészetét a nagysikerű Cyrano előadás bakelitlemeze, rádiófelvételek és számtalan nagysikerű film őrzi. Többek között a Janika (1949), a Kétszer kettő néha öt (1954), A Rákóczi hadnagya (1953), a Herkulesfürdői emlék (1976), a Nyolcvan huszár (1978), A fekete gyémántok (1978), Az élet muzsikája (1984). Utolsó filmjét -A gólyák mindig hazatérnek - Puszt Tibor rendezésében 1993-ban forgatta. Önéletírásában így összegezte pályafutását: „Van egy hivatásom. Magyarul akarok játszani. [...] Az amerikai színészi pályám sikeres volt, de soha azt a szakmai kielégültséget nem éreztem, mint itthon. A szavak zenéjét nem éreztem úgy, mint magyarul. [...] Most talán sokkal nyugodtabban tudok itthon játszani, mint azok, akik itthon maradtak. Kielégült a kíváncsiságom. Nagy belső nyugalommal vagyok itthon."

1

7