Gajdó Tamás: Digitális színháztörténet (Színháztudományi szemle 38. OSZM, Budapest, 2009)

Szakhmáry Dalma: „Országom visszanyertem én"

DIGITÁLIS SZÍNLIÁZTÖRTÉNET 103 Szabó Sándor hazatérése után, 7980-ban lés gondolata. Többen is megkeresték, hogy térjen haza, köztük leginkább Várkonyi Zoltán, a régi színésztárs, egykori igazgatója, jó barátja szorgalmazta a hazatérést. Szabó Sándor így emlékezett: „Amerikából való hazajövetelemben is nagyon nagy része volt Zolinak. Azt mondtam neki, hogy Zoli, jó, rendben van, de eljátszom a Hosszú út az éjszakábant is. Az nekem való. Ebben meg is egyeztünk. Hazajöttem, eljátszottam a Királyi vadászatot, tényleg nagy siker volt. Aztán kaptam egy szerepet a Házmestersiratóban, Csurka darabjában. - Tudom, hogy ez nem neked való - mondta Zoli -, de várjál. Tudod lassan, mert aztán jön az irigység... Legközelebb azzal jött: - Te Sanyi, következik O'Neill: Hosszú út az éjszakában. -Húúüúh... - Várjál - mondta-, ne haragudj... de én játszom... Végül mégis nagyon boldog voltam, mert ez volt Zoli utolsó szerepe, s ez őt boldoggá tette. Nem sokáig játszhatta. Nem játszottam volna el utána, mert mindenkinek megvan a magáé, s ez a szerep az övé volt."

1

4 Hazatelepülését 1976-ban már nem akadályozta semmi. Fiai felnőttek, és önálló életet kezdtek, és az itthoni politikai helyzet is lehetővé tette, hogy Szabó hazatérjen. Húsz év elteltével Szegeden találkozott újra a magyar közönség Szabó Sándorral. A Szabadtéri Játékokon Az ember tragédiájában (1976. július 24.) Péter apostol szerepében lépett színpadra. A színháztörténeti pillanatról így tudósított az újságíró: A „mellékszereplők közül kiemelkedik Szabó Sándor [...] Péter apostola visszahozza a színpadra a »nagy stílust«, anélkül, hogy a drámai dagály, vagy versömleny szakadékát megközelítené, mert szikáran szép jellemformálást kapunk, miközben gyönyörűséget leljük hangjának pazar kezelésében és abban a muzsikás élvezetben, ahogyan a vers dallamát ízleli és ízlelteti. Egy érett, nagy színész lebilincselő erejével hatott ránk."

1

5