Gajdó Tamás: Színház és politika (Színháztudományi szemle 37. OSZM, Budapest, 2007)

Korossy Zsuzsa: Színházirányítás a Rákosi-korszak első felében

Korossy Zsuzsa: Színházirányítás a Rákosi-korszak, első felében 1956. május 12-én kerülhetett sor. Nehezítette a Nemzeti működését, hogy történt olyan eset is, amikor csak az utolsó pillanatban kaptak felsőbb utasítást arra, hogy másnap más darabot kell játszani. A Központi Műhely munkájának elégtelenségéből adódó műsorcsúszások miatt a közönség százával írta panaszleveleit a színháznak. A bérletesek ugyanis, ha a harmadik előadást csak május vége felé tekinthették meg, az évad hátralévő részében egyik előadásról a másikra „loholhattak". Emiatt a Nemzeti művészei többször is felemelték szavukat az önálló műhely megteremtésének állami dotációjáért. A Nemzeti Színház művészeti és műsorpolitikai felsőbbségének hangsúlyozása mellett, az 1949-1950-es évadban az Úttörő Színházban bemutatott Tamás bátya kunyhója és Fehér Klára Becsület című művének rendezését emelték ki. A Belvárosi Színházban a Hétköznapok hősei, a Fővárosi Operettszínházban Dunajevszkij Szabad szél című darabja részesült a színházirányítás elismerésében, s lett hivatkozási alapja a szocialista színművészet megteremtése sikeres kísérletének.

26

0 Az egyéni teljesítmények értékelésekor méltatták Somlay Artúr Trubnyikov professzorának megformálását az Idegen árnyék című darabban, Pécsi Sándor Rubcov akadémikusát a Szabad a pálya előadásában, Görbe János alakításait a Hétköznapok hőseiben és a Mélyszántá.sban. Ladányi Ferenc Vóropajev ezredeséről - Pavlenko Boldogság című színművében - a Színház és Mozi is elismerően írt: „Csodálatos művészi erővel, a magától értetődő természetesség egyszerű közvetlenségével s mégis mindig valami fojtott drámai feszültséget éreztetve tudja elénk idézni a »figurát«, illetve a valóban élő embert, akinek eleven szavaitól egyszerre hiteles emberi levegővel telik meg a színpad."

26

1 A rendezők közül Major Tamás, Gellért Endre és Horvai István, vidéken Szendrő Ferenc munkája nyerte el a hivatalos körök tetszését. Tisztázni kellett a színházi kritika ideológiai szempontjait. A „pártszerű" színikritika segítségével egyrészt a közönséget kívánták „nevelni", másrészt, eszközként használták a színházak munkájában előforduló „elhajlások" megszüntetésére. A szubjektív, impresszionista kritikai módszer továbbélését, a dramaturgiai vagy előadásbeli erények és hibák „összekeverését" kellett felszámolni, a „demokratikus kritika" alapelveit pedig egységesíteni. A kritikusokat is meg kell kritizálni, nyilvános kritikusi vitákat kellett rendezni a színészek és a „tömegek" bevonásával. A hivatalos előírás értelmében a színházi kritikánál a vezérhangot a Szabad Nép adta. Elvetették az eddigi „sablon szerinti" színikritikát, helyette a színészek jó vagy rossz tel94