Gajdó Tamás: Színház és politika (Színháztudományi szemle 37. OSZM, Budapest, 2007)
Gajdó Tamás: Jelentős korszakok - emlékezetes pillanatok. A magyar színházművészet fontosabb törekvései az 1970-es évektől 1989-ig
Gajció Tamás: Jelentős korszakok - emlékezetes pillanatok sem tartott sokáig, s 1996-ban is csak rövid kapcsolat alakult ki a Fővárosi Operettszínház és a Rock Színház között... Az alternatív színjátszómozgalom az 1980-as évek közepére súlyos vérveszteségeket szenvedett. A vezető művészek: színészek, rendezők hivatásos társulatokhoz szerződtek. A művelődéspolitika ezzel párhuzamosan egyre nagyobb lehetőségeket biztosított az „öntevékeny" csoportoknak, melyek immár „félhivatásos" együttesként működve a kőszínházi előadások művészi színvonalához közelítő bemutatókat tartottak. A pódiumszínpad és a színpadtechnikai berendezések hiánya megtermékenyítette a kísérleteket: határozott játékstílus, új színpadi nyelv körvonalazódott. Ebben az időszakban két együttes is kiemelkedő teljesítményt nyújtott. Somogyi István Tanulmány Színház, majd Arvisura néven ismert csoportja jelentős bemutatói során - Bulgakov A Mester és Margarita, Shakespeare Szentivánéji álom, Bornemisza Péter Magyar Elektra - kialakította a komplex színház önálló formanyelvét, melyben a verbalitás helyett mozgással, zenével, tánccal és a színpadi képekkel igyekeztek a művek értelmezési lehetőségeit bemutatni. Jeles András filmrendező a Monteverdi Birkózókör című együttessel, melynek tagjai az alternatív kultúra különböző területeiről érkeztek, 1985-ben létrehozta a Drámai események című előadást, mely Dobozy Imre Szélvihar című színjátéka alapján készült. Az 1956-ot primitív, sematikus módon feldolgozó Dobozy-drámával szembesülő fiatalok nem a mű paródiáját vitték színre, apáik múltjával viaskodva jelenítették meg 1956 szerencsétlen kiszolgáltatottjait. Jeles ezután Mrozek Rendőrség című művének motívumait felhasználva megrendezte A mosoly birodalma (1986) című bemutatót, mely a balett, az opera, a képzőművészet és a prózai színház sajátos ötvözete volt. „A két előadás különböző, de a módszer azonos: a beszédhang eltorzításával, a prózai szöveg éneklésével, a mozgás széttörésével, lelassításával, valamint a reális helyzettel, az elhangzó mondatokkal tökéletes kontrasztban lévő jelmezekkel, vetítésekkel a rendező eléri, hogy nem hagyatkozhatunk a figyelem rutinjára, és így észrevesszük, befogadjuk vagy elutasítjuk azt, amit egy hagyományos előadásnál észre sem vennénk" - foglalta össze Bérezés László Jeles produkcióinak jellemzőit. 4 3 A Monteverdi Birkózókör hamar feloszlott. Jeles András azonban a magyar rendezőművészet egyik legjelentősebb alkotója, öntörvényű alakítója maradt. A rendszerváltás előestéjén Vajda György művelődési miniszterhelyettes a Magyar Nemzetben értékelte az országgyűlésen megerősített kormány342
