Gajdó Tamás: Színház és politika (Színháztudományi szemle 37. OSZM, Budapest, 2007)

Gajdó Tamás: Jelentős korszakok - emlékezetes pillanatok. A magyar színházművészet fontosabb törekvései az 1970-es évektől 1989-ig

Gajció Tamás: Jelentős korszakok - emlékezetes pillanatok előadással demonstrálta, hogy művészi látása, mellyel a kanonikus magyar klasszikus művet értelmezte, találkozhat a közönség elvárásával. Ruszt József csak 1987-ig irányította a zalaegerszegi társulatot. Távozását azzal indokolta, hogy az első lendület elfáradt, de nincs is több szükség arra a pionírmentalitásra, mely a színházalapításhoz kellett. Rezignáltán megállapította azt is, hogy a kezdő művészek időközben sztárok lettek, a pesti gravitáció működésbe lépett. S azt sem titkolta el, hogy már ő is másra vágyik - éppen négy-öt éves ciklusokból áll művészi pályája. Ruszt színházalapításának értékelését a Zalai Hírlap a megyei tanács végrehajtó bizottságának ülése után így értékelte: „Zalában az eltelt idő alatt olyan színház jött létre, amely különleges színfoltot képvisel a hazai színházi palettán. Bizonyítják ezt az országos találkozókon elért olyan eredmények, mint például az 1985-ben elnyert »Az évad legjobb együttese« cím, amelyet az Országos Színházi Fesztiválon kapott meg a társulat. Az öt év munkáját az elismerések mellett azok a produkciók is minősítik, amelyek közt nem egy kiemelkedő jelentőségű napjaink hazai színházi életében, s hozzájárult ahhoz is, hogy a zalai színház országos megítélése, kritikai fogadtatása és szakmai rangja a mai, elismerést kiváltó szintre jusson. Az ember tragédiádnak újszerű feldolgozása, a Prémium című szovjet darab üzemi színrevitele vagy a Bölcs Náthán fényes budapesti sikere - hogy csak néhányat említsünk a produkciók közül - mind-mind a zalai és az országos színházszerető közönség megnyerését szolgálta. A közönségszervezés és a megye lakosságával, intézményeivel és vállalataival kialakuló kapcsolat is összetett, útkereső munka révén érte el mai állapotát. Nem kevés kísérletezés, próbálkozás, az egymás felé vezető út keresése jellemezte ezt a folyamatot. Mindehhez jó alapot nyújtott a színház nyitottsága, s az ifjúság, a leendő színházbarát közönség kialakítása, nevelése ügyében tanúsított megkülönböztetett érzékenysége. A beavató színházi produkciók - amellett, hogy a tantervi oktatáshoz is segítséget nyújtottak -, az ifjúság olyan ízlés-, látásmód- és életvitelbeli csiszolását, alakítását eredményezték, amely a megye egész művelődési, művészeti élete szempontjából is eredményt, fejlődést jelent."

4

2 Székesfehérváron csak 1962 őszén adták át ismét a közönségnek a második világháborúban megsérült színházépületet. Befogadó színházként működött évtizedekig, azaz a régió színtársulatai újonnan bemutatott produkcióikat hozták a Vörösmarty Színházba. Székesfehérvár fekvése lehetővé 339