Gajdó Tamás: Színház és politika (Színháztudományi szemle 37. OSZM, Budapest, 2007)

Nánay István: Az Egyetemi Színpad történetéből

Nem ay István: Az Egyetemi Színpad történetéből ugyanis az összes érdekelt szerv részvételével tartott protokolláris nyitányra március 18-ig, Fehér Imre Húsz évre egymástól című filmjének premierjéig kellett várni. Ráday Mihály így emlékszik vissza ezekre a beszélgetésekre: „Szinte minden magyar filmrendező úgy érezte, itt be kell mutatnia a legújabb filmjét, amit aztán a X-es teremben szétszedtünk. Asperján György, az egyetemi Irodalmi Alkotókör költő-tagja, későbbi rádiós például leggyakrabban azzal kezdte, hogy életemben ilyen szart nem láttam - ez volt a hangnem. Nagyon izgalmasak voltak ezek a viták, s persze mindenkiben felmerült, hogy ki kellene ezt próbálni, mármint a filmcsinálást."

1

7 Kovács András filmrendező sokszor volt résztvevője ezeknek az eszmecseréknek: „Tulajdonképpen minden filmemről rendeztek premier előtti beszélgetést. Ezekről alapvetően jó emlékeim vannak, bár persze előfordult, hogy feltűnési viszketegségben szenvedő fiatalemberek is fitogtatták hozzáértésüket. Nagyon megfog az az érdeklődés és izgalom, ahogy az egyetemista és középiskolás nézők nekimennek egy-egy problémának, szinte kitapintható, hogy létezik valami szinkronitás a nézők és a színpadi műsorok között."

1

8 Szabó Balázs filmesztéta szerint „az Egyetemi Színpad a megújuló magyar film egyik legfontosabb fóruma volt. Egy-egy premier előtti bemutató óriási szenzációnak számított, telt házzal mentek a vetítések. Jancsó Miklós sem átallott eljönni a színpadra, hóna alatt hozva új filmjének kópiáját, kíváncsi volt, hogyan fogadja művét ez a közönség. Tíz-tizenöt éven keresztül rangot jelentett itt bemutatni az új filmeket."

1

9 Érdekes, ahogy az Egyetemi Színpadon zajló filmes életet és ezeket a vitákat egy elméleti fizikus, Radnay Gyula, akkori egyetemista felidézi: „Különösen hiányoztak a fiataloknak, fiatalokról szóló nívós filmek, amikor végre 1962-ben megjelent a Te, 1964-ben az Álmodozások kora, 1966-ban az Apa - Szabó István filmjei. A Balázs Béla Stúdió áttörést jelentett, lelkesen kerestük - bár nem mindig találtuk - a filmjeiket. Ezzel párhuzamosan szerettük meg a csehszlovák újhullám filmjeit, kezdtük sejteni, milyen a jó film, bár még mindig nem láttuk tisztán, mik az igazi értékek. Emlékszem, egyszer az Egyetemi Lapok szerkesztőségébe Zsugán István (a későbbi filmkritikus, akkor még egyetemi hallgató) azzal jött be, hogy rájött, miért rossz a Szerelmem, Hirosima. Meg is írta, meg is jelent két egymás utáni számban, olyan hosszúra sikerült a bírálata. Pedig dehogy volt rossz az a film, csak ő se tudott szabadulni a beléprogramozott politikai elvárásoktól. 280"