Gajdó Tamás: Színház és politika (Színháztudományi szemle 37. OSZM, Budapest, 2007)

Nánay István: Az Egyetemi Színpad történetéből

Nem ay István: Az Egyetemi Színpad történetéből 24-25-26-án) napi két előadásban a Csipkerózsikát játszotta a gyerekközönségnek. Míg szilveszter napján tarka esttel búcsúztatták az évet, melyen fellépett Neményi Lili és Arató Pál, Zsolnai Hédi (sanzonok); Harry Williams néger ének- és szaxofonművész; Vécsey Ernő (zenei paródiák); Erdős Marietta (dizőz); Békés András és Békés Itala (pantomim); a Görbe Tükör együttes (paródia); Vécsey Elvira növendékei (balett- és groteszk táncbemutató); a Bodor testvérek (zenés csevegés); Sándor Vera (vidám monológ). A műsort követően Barna Pál tánczenekara játszott. A fél nyolckor rendezett előadáson Lelkes Ágnes és Lelkes Péter, míg este tizenegykor Brachfeld Siegfried konferált. Három hónap elteltével el lehetett mondani, hogy az Egyetemi Színpad talpra állt, működik, sokan felfigyeltek létezésére az egyetemen belül és kívül, de még igencsak keresi helyét és hangját. Ezt állapította meg a Rektori Tanács is 1958. január 17-én megtartott ülésén, amikor felmérte az első rövid időszak eredményeit és problémáit. Megállapították: annak ellenére, hogy szórólapok, plakátok hirdetik a műsorokat, gyenge és rendszertelen a rendezvények látogatottsága. A hét előadásból álló zenés irodalmi est-sorozatra mindössze tizenkilenc bérletet vásároltak, de a második részlet befizetése után csak kilencen maradtak. Ennek ellenére az előadásokon kétszázötvenháromszáz néző ült, azaz a legkevésbé látogatott estnek is nagyobb közönsége volt, mint a kétszázhúsz férőhelyes Irodalmi Színpad távolról sem telt házas produkcióinak. Ez nem változtat azon - mondta ki a Tanács -, hogy a közönségszervezés és a propaganda nem tölti be feladatát. Kiderült, hogy az egyetemi közönségszervező hálózatra nem lehet építeni, jutalékalapú, saját szervezésre van szükség, valamint olcsó, az Egyetemi Színpad szabadon választott előadásaira érvényes bérletet kell kibocsátani. A szervezés körébe be kell vonni a középiskolákat, a társegyetemeket, s a KISZ-szervezetekkel, tanszékekkel, karokkal is szorosabb kapcsolatra kellene törekedni. Az elviideológiai irányítás érdekében egy-egy professzor álljon a különböző művészeti ágazatok (kórus, zenekar, szavalók stb.) mögött. A következő félévek tervezhetősége érdekében az Egyetemi Színpad készítsen gazdasági-művészeti koncepciót. A Rektori Tanács értékelte a művészeti együtteseket is. A Lukin László vezetésével hatvan főre nőtt énekkarnál azt követően normalizálódtak a viszonyok, hogy Baross Gábor hazatérése után a kórustagok tiltakoztak a karnagyváltás miatt, s ragaszkodtak eredeti vezetőjükhöz. A frissen kinevezett rektor, Ortutay Gyula - bár a kórus tiltakozását nehezményezte - hozzájárult 272"