Gajdó Tamás: Színház és politika (Színháztudományi szemle 37. OSZM, Budapest, 2007)
Nánay István: Az Egyetemi Színpad történetéből
Nem ay István: Az Egyetemi Színpad történetéből A kultúrház munkáját az egyetem rektora az általa kiküldött Kulturális Bizottság útján kívánja irányítani, a kultúrház műsortervét a Kulturális Bizottság hagyja jóvá, év végén az Egyetemi Tanács megvitatja a kulturális munka eredményeit és kitűzi a következő évi feladatokat. Határidő: június. 14. A központi együtteseket az anyagi lehetőségek keretei között továbbra is támogatni kell." Az ülés jegyzőkönyvéből az is kiderül, hogy A Magyar Néphadsereg Színháza (a volt és leendő Vígszínház) kinézte magának e teret, itt akarta ugyanis kialakítani kamaraszínházát, s a Rektori Tanács hozzájárult ahhoz, hogy az egyetemi kultúrház együttműködési szerződést kössön. (Erre a forradalom után már nem került sor.) Ugyanakkor utasították az egyetem kulturális munkatársát, hogy - az egyetemi autonómia nevében - „haladéktalanul biztosítsa az eseti tanácsi engedély alóli felmentést a kultúrház működésében", ami már az önálló műsorszervezés megkönnyítését célozta. 8 A termet november 7-én nem adták át, helyette fontos esemény színtere lett: 1956. október 22-én ott tartották azt az ifjúsági nagygyűlést, amelyen az egyetemisták eldöntötték, hogy másnap részt vesznek a felvonuláson. Ezután hónapokig mással, s nem passzív vagy aktív kulturálódással volt elfoglalva az ország, így természetesen a Pesti Barnabás utca 1. kapuja is sokáig zárva maradt. De alig ültek el a harcok, alig indult meg az élet, a színházak Pesten és vidéken ismét játszani kezdtek. Javában folyt a megtorlás, az emberek többsége megzavarodva kereste helyét az új politikai diktátumok megszabta viszonyok között, s a társulatok - mintha mi sem történt volna - ugyanott folytatták műsorukat, ahol októberben abbahagyták. S az előadások telt házzal mentek. Ilyen körülmények között aligha meglepő, hogy a Pesti Műsor 1957 februárjának második hetében azt adta hírül, hogy „a Vers és Dal Színháza a hónap folyamán ismét megkezdi előadásait, mégpedig az ELTE Pesti Barnabás utca 1. szám alatti színházhelyiségében". Kész csoda, hogy az egyetem vezetősége képes volt a terem bérbeadásával is foglalkozni, miközben újra kellett indítani a tanítást, igazoltatni a hallgatókat és az oktatókat, újjáalakítani a párt- és egyéb tömegszervezeteket, felszámolni a forradalom következményeit, begyűjteni az elrejtett fegyvereket, megtorolni az „ellenséges" tevékenységet (plakátragasztás, rémhírterjesztés, illegális gyülekezés stb.), ideológiai harcot folytatni az ellenforradalom gondolatának elfogadtatásáért. 262"
