Gajdó Tamás: Színház és politika (Színháztudományi szemle 37. OSZM, Budapest, 2007)

Czékmány Anna: Múltnak kútja. A kortárs történettudomány szempontjai és az 1956-os forradalom és szabadságharc

Czékmány Anna: Múltnak kútja fogalmaz meg olyan modellszerű és hipotetikus állításokat, melyeket a valóságban soha nem észlelhetünk. A reprezentatív megközelítésmód sajátossága, hogy a milyen és milyen volt a világ kérdéseire keres választ és kijelentései kategorikusak. A hermeneutikai megközelítésmód egyik alapvető szervező eleme és elve, hogy a szöveg, jelen esetben a múlt eseményei, adatai, forrásai hordoznak valami olyan belső jelentést, mely a történészi dialógus során szövegként konstruálható. A jelentés hermeneutikai fogalma tehát a történetelméletben ezen immanens, ám dialogikus formában aktualizálódó, pontosabban létrejövő szöveg jelentés miatt nem megalapozott. „Ahogyan Munz Derridára erősen emlékeztető megközelítésében írja: »az az igazság, hogy nincsenek felismerhető arcok a különféle történetmondók, a történész, a költő, a regényíró, a mítoszalkotó által létrehozott maszkok mögött.« A múltnak nincs arca, csak történészek által létrehozott álarcokkal találkozhatunk." Frank R. Ankersmit: i. m. 241. 1

8 Frank R. Ankersmit: i. m. 138. 1

9 Hansági Ágnes: Az idő archeológiája, i. m. 40. 2

0 Hansági Ágnes: Az idő archeológiája, i. m. 47. 2

1 Hansági Ágnes: Az idő archeológiája, i. m. 48. 2

2 „Azt hiszem, három nagy kísérlet történt, többé-kevésbé új keletűen, az esemény elgondolására: a neopozitivizmus, a fenomenológia és a történelemfilozófia. Csakhogy a neopozitivizmus nem jutott el az esemény voltaképpeni szintjéhez, miután az logikailag egybemosódott a dolgok állapotaival. Ezért nem volt más választása, mint hogy belesüllyessze az eseményt a testi kiterjedtségbe (»skizoid« módon a mélységbe belefordította a felszínt), egyfajta materiális folyamatot csinálva belőle; hogy nyíltan vagy kevésbé nyíltan, egy fizikalista állásponthoz kötődjék; és hogy grammatikai rendben az eseményt a jelző oldalára helyezze. A fenomenológia az esemény helyét az értelemhez képest jelölte ki: vagy már külön és jó előre tételezte a nyers eseményt - a fakticitás sziklatömbjét, a történés néma tehetetlenségét -, hogy azután az értelem fürge munkájának adja tovább, elmélyíteni és elaborálni; vagy pedig feltételezett egy előzetes jelentést, amely utakkal és kitüntetett helyekkel felszántva, már teljes egészében az én köré rendezte volna el a világot, előre jelezve, hol is képződhet, és hogyan is nézhet ki az esemény. [.. .1 Végül a történelemfilozófia, mely az időciklusba szorítja bele az eseményt: tévedése grammatikai; a jelenből a jövő és a múlt által keretezett alakzatot formál; a jelen, ez a hajdanvolt jövő, mely már fölrajzolódott a maga formájában, s ez a jövőbeli múlt, mely konzerválja tartalmának azonosságát. 1...1 Három olyan filozófia tehát, mely nem ér el az eseményig. [...] A harmadik (ti. a történelemfilozófia), azzal a kifogással, hogy csak az időn belül van esemény, annak azonosságába rajzolja azt bele, és egy jól központosított rendnek veti alá. A világ, az én és Isten - gömb, kör, centrum: hármas feltétele annak, hogy képtelenek legyünk elgondolni az eseményt. A testtelen esemény metafizikája (mely redukálhatatlan tehát a világ fizikájára), a neutrális értelem logikája (semmint a 252