Gajdó Tamás: Színház és politika (Színháztudományi szemle 37. OSZM, Budapest, 2007)
Czékmány Anna: Múltnak kútja. A kortárs történettudomány szempontjai és az 1956-os forradalom és szabadságharc
Czékmány Anna: Múltnak kútja A mikrotörténetek tehát nyilvánvalóvá teszik, hogy a történeti munka referencialitása mintegy felszámolódik a forrásfeldolgozás folyamata során annak segítségével, hogy periferikusnak tartott elemeket emelnek ki egy adott eseménysorból, pontosabban olyan történéseket dolgoznak fel, melyek nyilvánvaló módon kivonják magukat a nagy narratívák rendszerező és totalizáló kényszere alól. E munkamódszer, mint azt a múlt és jelen viszonyát körbejáró fejezetben tárgyaltam, elsősorban de Certeau-ra jellemző. A periferikus vizsgálódás és természetesen tágabban a történészi kutatás, történelemírás alapját és kvázi legitimitását de Certeau rendszerében a halál és élet közhelyesnek sejlő, ám hasadékaiban és összetettségében elmélyülő rendszere szervezi és biztosítja. De Certeau a halál takarására és legyőzésére hivatott európai historiográfiát a pszichológia terminusainak és szempontrendszerének felhasználásával elemzi.39 A halál - meglátása szerint - az európai kultúrkörben olyan jellegű szakadást eredményez az idő menetében, mely mindenképpen valamilyen jellegű kompenzációt igényel. Szemben például az indiai kultúra múlt felfogásával, ahol a fiktív és referenciálisan igazolható történelmi események olyan struktúrát alkotnak, mely szerves, természetes és nélkülözhetetlen eleme a jelen felépítettségének, egyáltalán élhetőségének, a nyugati kultúrkör halál szakadása az idegen test hiányát teszi nyilvánvalóvá. A történetíró tehát a halállal foglalkozik, azonban jelenösszegző szempontrendszerével, koherens történet teremtő képességével, rendszerező és haladást strukturáló módszereivel el is fedi a halál teremtette hiány nyitottságát. „A történetírás számára a múlandó adott, és a haladást állítja. Az előbbi tapasztalatát kompenzálja az utóbbi, és küzd ellene. A történetírás be akarja bizonyítani, hogy a hely, ahol termelődik, képes a múlt megértésére: különös folyamat, amely először állítja a halált, ezt a diskurzusban állandóan ismételt szakadást; és egyben tagadja a veszteséget, a jelennek fenntartva a kiváltságot, hogy egy tudásban összegezze a múltat. A halál munkája, és munka a halál ellen." 4 0 A történészi munka két alapvető, strukturáló kerete - Certeau meglátása szerint - az időbeliség és a rend igénye. Mindkettő lehetővé teszi, hogy a történész valamifajta háló fő elemeit hozza létre a másik idegenségének megragadásához. „Az időbeliség egy lineáris egymásutániság üres kereteit biztosítja, így formálisan a kezdetre vonatkozó kérdésre és a rend igényére ad választ. Ez kevésbé a kutatás eredménye, inkább a feltétele annak; két 242
