Gajdó Tamás: Színház és politika (Színháztudományi szemle 37. OSZM, Budapest, 2007)
Czékmány Anna: Múltnak kútja. A kortárs történettudomány szempontjai és az 1956-os forradalom és szabadságharc
Czékmány Anna: Múltnak kútja szerepe pusztán annyi, hogy point d'appui-ként (támaszként) szolgáljon az adott predikátumoknak." 3 4 E tézist és Danto reprezentációról megfogalmazott gondolatait szervezi elméletté Ankersmit. Danto kifejti, hogy a reprezentáció és a reprezentált valóság között szimmetrikus viszony tapasztalható. „Valami valóságos ha kielégíti önnön megjelenítését, ugyanúgy, amikor valami akkor egy név viselője, ha egy név megnevezi." 3 5 A reprezentáció és a valóság közötti kölcsönhatást Danto még tovább árnyalja: a valóságot annyiban érzékeljük annak, amennyiben a reprezentációt létre tudjuk hozni, ahhoz tehát, hogy „ráláthassunk" valóságunkra, szükséges a reprezentáció szempontja, a valóságról csak akkor lehet viszonyunk, ha viszonyulunk hozzá, csak ekkor tudjuk tartalommal megtölteni fogalmát. „Következésképpen egyetérthetünk Danto meglátásával, miszerint a reprezentáció távlatba helyezi a valóságot, hogyha ez alatt azt értjük, hogy a reprezentációban (szemben a tudománnyal) két logikai báb helyezkedik szembe egymással, és ez a szembehelyezkedés a reprezentáció lehetőségének feltétele." 3 6 A reprezentáció fogalmának pontosításával Ankersmit felvázolt egy olyan elméleti konstrukciót, melyben a történész műve referenciálisan részben támaszkodik arra a valóságra, melyet reprezentál, interpretál és a valóság is pont éppily mértékben függ a történet/történelem szövegeződésétől. A valóság és az azt reprezentáló historiográfiai textus viszonya tehát analóg a valóság és a reprezentáció - fentebb jelzett - viszonyával. így a reprezentáció-elmélet segítségével a fikció és a történelem viszonya is tisztázhatóvá válik, hiszen - Ankersmit meglátása szerint - a fiktív történetek esetében nem verifikálhatóak a referencialitások, pontosabban még arra sem találunk jeleket benne, hogy létezhetett-e egyáltalán (létezésének lehetősége sem igazolható), szemben a történészi szövegekkel, melyek igazolható tényekből indulnak ki. A historiográfiai szövegek így valóság és fikció erőterébe is tartoznak, ám felépítettségükben mégis elkülönülnek a kanonikusán fiktívnek tekintett textusoktól. A történészi vizsgálódás lényegi elemeit sűrítő narratív szubsztancia fogalom is valóság és fikció ilyen jellegű keveredésére, szükségszerűen összefonódott heterogén szerkezetére épül. A reprezentáció ankersmiti szempontrendszerében kiemelkedő szerepet játszik a narratív szubsztancia terminusa. A narratív szubsztancia alapvető sajátossága, hogy nem a múltban megtörtént eseményre, hanem annak reprezentációjára, képére utal. Történelmünket soha nem láthatjuk úgy, ahogyan megtörtént, a narratívumok bizonyos fajta rálátást, szempontrendszert 240
