Gajdó Tamás: Színház és politika (Színháztudományi szemle 37. OSZM, Budapest, 2007)

Czékmány Anna: Múltnak kútja. A kortárs történettudomány szempontjai és az 1956-os forradalom és szabadságharc

Czékmány Anna: Múltnak kútja A rövid históriatörténeti bevezető lezárásaként két szempontból is tanulságos Danto elméletének legmeghatározóbb elemeit kiemelni. Egyrészt az ebben kidolgozott fogalmak, módszerek, illetve a szempontrendszer felvetette problémák már átvezetnek a tanulmány második részéhez: a jelen történettudomány sajátos problémaköreinek ismertető bemutatásához. Másrészt a kortárs magyar történetírás szövegeinek egy jelentős részében meghatározó, ha általában nem is kizárólagos és reflektált, szerepet tölt be e történelem(írás)felfogás. Arthur C. Danto a fentebb vázolt megközelítésmódok kritikai vizsgálatkonzekvenciáinak termékeny felhasználásával dolgozta ki a narrativitás elméletét. E szerint a magyarázat és az elbeszélés nem áll oly távol egymástól, ugyanis a történész már a legelemibb szinten is két, időben egymástól elváló eseményre referáló kijelentéseket fogalmaz meg. Ennek értelmében a történészi munka nemcsak leírásból és magyarázatból áll, hanem a történész úgy szervezi szövegét, hogy az események egy egységes rendbe illeszkedjenek, a múlt eseményeit történetbe rendezi. A történésznek így egyik elsődleges feladata a koherencia megteremtése, az egymással látszólag kapcsolatban nem álló elemek egy narratíván belül való logikus elhelyezése. Danto tehát feltételezi az események között - implicit vagy explicit módon meglévő - az oksági kapcsolatokat, melyek felszínre hozhatóak, pontosabban a hozzáértő történész segítségével szövegezhetőek. Danto elmélete azonban nem foglalkozik két lényeges kérdéssel, pontosabban igen komplex kérdéskörrel. Egyfelől figyelmen kívül hagyja azt a kortárs történetírásban meghatározó problémát, mely arra kérdez rá, hogy mi a garanciája annak, hogy a formalizált leíró, magyarázó, rendező, narratív képlet alapján a valóságot írja meg a történész. E kérdés természetesen tovább vezet egészen valóság és fikció problémájáig, melyet Danto azzal lezár, hogy a történelmi mű alapvetően valós adatokra támaszkodik, míg a fiktív alkotások, bár rendelkezhetnek a valóságra vonatkozó referencialitással, mégsem ez dominálja őket. Az előzővel szorosan és szervesen összefüggő sajátosság, hogy Danto elmélete alapján nehezen magyarázható az a jelenség, mikor azonos adatokból eltérő személyek más és más történeteket hoznak létre, azáltal, hogy az al-események kapcsolatrendszerét másként konfigurálják. Az analitikus, szubsztantív és narratív megközelítésmódok rövid ismertetése ráirányította figyelmünket a jelenkori történetírás alapvető problematikájára: a nyelvi megformáltság kérdésére. Az előbbi két gondolati rend230