Gajdó Tamás: Színház és politika (Színháztudományi szemle 37. OSZM, Budapest, 2007)

Fikció és történelem

Fikció és történelem szétszórva voltak jelen, így képes rendszerezni és strukturálni azokat. Ennek természetes következményeként a történetekben egészen máshová helyeződnek a hangsúlyok. A cselekvők és a történészek története is éppoly hiteles, autentikus. El kell választani egymástól a múltat és a történelmet. A történész nem írhatja felül a múlt tapasztalatát. SIPOS BALÁZS: Nem lehet összehasonlítani a cselekvő tapasztalatot és a történész tapasztalatát. Teljesen igaz, hogy a történész elbeszélést konstruál, mintha csak egy 19. századi angol családregényt írna. Szerintem azonban a fényképnek és mozgóképnek éppoly nagy szerepe lehet a narrativizálás folyamatában, mint az írott forrásoknak. Barthes írja, hogy a fotográfia maga a hitelesítés. GYÁNI GÁBOR: A kép szerintem epizodikus emlék, szegmens, melyet egy általam konstruált történetbe illesztek. A képek tényeket adnak az ember kezébe, de ez még nem történet, hanem annak lehetséges eleme. A képek sorrendjét, struktúráját és jelentését a történész által alkotott történet határozza meg. A kép a történelmi tapasztalathoz segít hozzá, érzékelhetővé téve az adott témát, kort. A kép rendkívül felerősíti a történelmi tapasztalatot, tapinthatóvá teszi például, hogy hogy nézett ki egy pesti srác. Ennek segítségével az absztrakció szintjéről az érzékiség szintjéig juthatunk. SIPOS BALÁZS: A képek hitelesítő értékével azért óvatosan bánnék. A már említett Barthes a világkiállítás két fotóját is elemzi, amelyek közül az egyik „eredeti", a másik pedig retusált kép. Azaz a fotográfia hitelesítheti a fikciót is. A 19. és 20. század eleji sajtó nagy részében megjelent illusztráló képek metszetek vagy retusált fotók voltak, így jelentős részük tehát fiktív. GYÁNI GÁBOR: A csatatörténetek ábrázolásaira is igaz, amit mondtál. A csataképfestő holisztikusán, egyben látja a csatát - ez maga a tökéletes fikció. Együtt látni a dolgokat lehetetlen, de az emberek erre kíváncsiak, ezt igénylik. Panorámákat festünk, és egyben láttatunk olyan dolgokat, melyek nem egységesek. SZAKOLCZAI ATTILA: A kép alapján nem lehet a történetet elmesélni, de a képek nélkül a történet néha nem jön elő. A győri források megoszlanak, hogy ki vezette a tüntetőket 1956. október 25-én. Van viszont egy kép, melyen mindhárom érintett tárgyal a párt helyi illetékesével. A fotó tehát verifikálja a források kijelentéseit, illetve lehetővé teszi történetté formálásukat.