Gajdó Tamás: Színház és politika (Színháztudományi szemle 37. OSZM, Budapest, 2007)

Székely György: „Folyton lobog". Hont Ferenc pályaképe

Székely György: „Folyton lobog" Hogyan is irányíthatott volna egy sajátos szakmai elméleti kérdésekkel foglalkozó, elméleti feladatokat folyamatosan vállaló intézetet? Hontot egyébként az is meglepte, hogy, megint csak tudta nélkül, a minisztérium felfüggesztette Magyarország részvételét a FIRT-ben, a színháztudományi kutatók nemzetközi szervezetében. Életpályájának ez a része tehát - nem a legkellemesebb hangsúlyokkal - lezárult. Maradt a politikai és a pedagógiai munka. Homo politicus Ezzel a megjelöléssel semmiképpen sem szeretnénk pejoratív jellemzést adni. A „polisz" a maga tiszta alapértelmében a „város és polgárainak közössége", a „politikész" pedig az a tagja ennek a közösségnek, aki törődik az adott társadalom gondjaival, s ha lehet, tesz is érte valamit. Hontot ezúttal ebben az értelemben kell „homo politicusnak" nevezni. Félreértés ne essék, a pályaképben nem akarok politikatörténeti elemzést végezni. Erre sem előképzettségem, sem lehetőségem nincsen. A konkrétan erre a szakterületre vonatkozó források meglehetősen gyérek, illetve feltáratlanok. Nagy részük csak az utóbbi néhány évben vált megközelíthetővé. Fáradságos alapkutatást kell annak végezni, aki viszonylag megbízható eredményre szeretne jutni ezen a területen. Csak példaképpen említek egy idevonatkozó rendkívül igényes munkát: Révész Sándor Aczél és korunk, 1997-ben második kiadásban is megjelent művét, mely megkönynyíti a tájékozódást. Sok mindent lehetett volna hasznosítani az ehhez hasonló feldolgozásokból, de erre a jelen tanulmány nem vállalkozhatott. Éppen ezért más forrást nem kíván felhasználni, mint a köztörténetből mindenki számára elérhető és jórészt ismert adatokat, illetve egy sajátos forrást, a már eddig is gazdagon idézett Naplót, melyben Hont a hazai politika területével kapcsolatos tapasztalatait is hűségesen - nyilván egyoldalúsággal - rögzítette. Életútja ebből a szempontból nézve paradigmatikus. Egy 20. századi magyar polgáré, akit a történelem belátható és beláthatatlan fordulatai újra meg újra a hatásuk alá vontak - jó és rossz irányban egyaránt. A világ végül egészen másképpen alakult, mint ahogy várták, tervezték. Kérlelhetetlenül túlgördül azokon, akik az előző évtizedeket átélték. Azt már tudjuk, hogy Hont „baloldali kötődésének" melyek voltak a forrásai: Szegeden Juhász Gyula és köre, Párizsban Gémier színháza és gondol159