Gajdó Tamás: Színház és politika (Színháztudományi szemle 37. OSZM, Budapest, 2007)

Székely György: „Folyton lobog". Hont Ferenc pályaképe

Székely György: „Folyton lobog" ság egzisztenciális gondjait". Először a magánkézben lévő fővárosi intézményeket államosították, augusztus 11-én a vidéki színházak újonnan kialakított hálózatát. Hont neve színházigazgatóként nem került szóba. Éles támadás indult azonban ellene a Szabad Nép július 23-án kiadott számában. A Személyi kultusz című cikkben őt mutatták fel egyéni példaként - és ez az adott körülmények között (csak néhány hete, június 16-án indult a kivégzéssel végződő per Rajk László és társai ellen) - hosszú időre veszedelmesnek bizonyult. Hont fölismerte a veszélyt, és már másnap, július 24-én hosszú levelet írt Rákosi Mátyásnak helyzete tisztázására. A levél szövegét először Bános Tibor hozta nyilvánosságra 1996-ban A Csárdáskirálynő vendégei című könyvének Hont-talanítás című fejezetében. Mivel a levél még most is, hat évtized múltán, vihart kavart, ezúttal is teljes egészében közreadjuk: „Mélyen tisztelt és szeretett Rákosi elvtárs! Mindeddig gondosan ügyeltem arra, hogy nehézségeim föltárásával ne terheljem közvetlenül, se írásban, se élő szóval. Most mégis kénytelen vagyok, az ügy súlyossága miatt, drága idejéből néhány percet elrabolni. A Szabad Nép július 23-iki számában megjelent »Személyi kultusz« c. cikk az öntömjénező, karrierhajhászó, trockijista árulókkal helyez egy sorba abból az alkalomból, hogy a Színészek Lapja három idézetet közöl tőlem - meg kell jegyeznem, tudtomon és hozzájárulásom nélkül. Mindig hálával és köszönettel fogadom, ha Pártom megbírál, és hibáimra figyelmeztet. Ebben az esetben is - noha hangsúlyozom, hogy az egész ügyről semmit se tudtam, hiszen hetek óta visszavonultan dolgozom -, megvizsgálom, hol követtem el hibát, és természetesen fegyelmit kérek magam ellen az illetékes pártszervektől. Csakhogy itt másról és többről van szó, mint az én személyes ügyemről. Több mint egy évvel ezelőtt nyomára jutottam egy a színházi és filmterületet behálózó ellenséges gócnak. Noha konkrét bizonyítékokkal nem rendelkeztem, gyanúimat és észleléseimet több ízben jelentettem pártfeletteseimnek. Az Agit-prop, a színház és filmbizottság számára készített helyzetjelentéseimben minduntalan nyomatékosan fölhívtam a figyelmet a kulturális területen áttételesen jelentkező Pártellenes törekvésekre. Minderről ilyen módon tudomásuk volt a fent említett Bizottságokban helyet foglaló, s azóta már letartóztatott trockijistáknak is, akik az utóbbi hónapokban fokozták ellenem a fölszabadulás után nyomban megindított és párthű művésztársaim ellen azt a gyakran közvetett hajszát, amelyet a fölszabadulás után nyomban megindítottak, minthogy tapasztalhatták, hogy Pártunknak 150