Gajdó Tamás: Színház és politika (Színháztudományi szemle 37. OSZM, Budapest, 2007)

Székely György: „Folyton lobog". Hont Ferenc pályaképe

Székely György: „Folyton lobog" helyzete lényegében nem változott. A főváros polgármestere augusztus 23-án megújította a színiakadémiával a bérleti szerződést. Hont, aki természetesen csak közvetve, mint az intézmény igazgatója, irányította a munkát, Kárpáti Aurél személyében dramaturg-igazgatót bízott meg a közvetlen vezetéssel. Az is figyelemre méltó, hogy amíg a Madách Színház a színiakadémiához tartozott, Hont egyetlen produkciót sem rendezett. A színiakadémia az 1946 októberében kiadott VKM-rendelettel (129.527/46.VII.) film- és táncművészeti szakkal bővült, így az intézményt főigazgatónak kellett irányítania. Hont ekkor kapta meg ezt a besorolást. Egyre több jel utalt arra, hogy 1947 közepétől kezdve előkészítik a színházi élet államosítását. Júniusban Ortutay Gyula — ekkor ő volt a kultuszminiszter - elképzelhetőnek tartotta a változást, melyhez azonban az országnak még nem volt elegendő gazdasági ereje. Ebben az értelemben érvelt Hont is, amikor 1947. június 24-én az Operaházban tartott „színészparlament" „előadói beszédét" tartva kifejtette, hogy a színvonalat „minőségi szubvencióval" kell támogatni, nagyszabású „országos közönségszervezetet kell" kiépíteni, így például vidéken a „tájszínházi rendszer" kibontakoztatásával. Ez az utóbbi elképzelés a Pécsi Nemzeti Színház tapasztalataira építve el is indult, igazgatónak dr. Székely Györgyöt delegálták. Hont ezzel az akcióval párhuzamosan sokkal jelentősebb feladatra vállalkozott: 1947. július 21-én Nemzetközi Színházi Intézet létesítését kezdeményezte a minisztériumban. A megvalósítást is végrehajtotta: BécsPárizs-London-Edinburgh-Párizs érintésével (nyilván régebbi külföldi ismeretségeire támaszkodva) megteremtette az ehhez szükséges nemzetközi (európai) támogatást. A körút augusztus 10-től szeptember 30-ig tartott. Ez alatt a hat hét alatt egyéb itthoni munkáit helyettesei végezték. Első kitűzött célját, a színiakadémia magasabb pedagógiai szintre emelését sikerült elérnie: az 150/48 sz. kormányrendelet értelmében az intézményt Színház- és Filmművészeti Főiskola minőségbe sorolták. Működését részletes szabályzat rögzítette. Hont pedig Pro Arte-díjat kapott. Öröme azonban nem tarthatott soká. A főiskola színháza 1948. január 16-án megtartott bemutatója körül mára már szinte érthetetlen botrány tört ki. Moliére Fösvényét Örkény István, a régi magyarítást megismételve, Zsugori címen átdolgozta. Támadták azt a megoldást is, hogy a produkciót „a Madách Színház rendezői munkaközössége" vitte színpadra, melyben Hont mint „játékvezető", Jákó Pál (régi munkásszínjátszó) mint rendező, Bálint György, Gál István, Greguss Zoltán és a fiatal Rozsos István mint „játék148