P. Müller Péter: A modern színház születése (Színháztudományi szemle 35. OSZM, Budapest, 2004)
Szalczer Eszter: A természet álomjátéka: Látásmódok és a színház újradefiniálása August Strindbergnél (ford. Galgóczi Krisztina)
A természet álomjátéka keny papírra helyezte őket, és a nap fényével exponálta őket. A fotogramot mint rejtett lehetőségeket hordozó műfajt azonban az 1920-as évekig, Man Ray és Moholy-Nagy László fellépéséig nem fedezték fel. 1 8 Strindberg viszont már az 1890-es években felismerte a fotogramban azt a lehetőséget, hogy általa a látás új útjait lehet felfedezni, melyből esztétikai következtetéseket vont le, hogy azokat később új dramaturgiájához használja fel. Strindberg azon meggyőződése, hogy a szemünk, a lencse vagy a kamera formája határozza meg azt, hogy hogyan látjuk a világ dolgait, arról a kételyéről számol be, melyet a reprezentáció általánosan elfogadott elveivel szemben táplált. Törekvése arra, hogy képeket úgy örökítsen meg, amilyenek azok valójában, és nem úgy, ahogy látjuk őket, előrevetítette azt az esztétikai fordulópontot, mely számos olyan művész számára központi kérdéssé vált az avantgárd idején, akik úgy gondolták, hogy látásunkat évszázadok óta megbilincselve tartja valami. Miközben Strindberg 1893-94-ben kísérleteit végezte a fotogrammal, maga is rájött, hogy a lencse és kamera nélkül készített képeken eltűnik a perspektivikus látás. 1 9 A perspektíva törvényei azok közé a mesterséges rendszerek közé tartoznak, melyet a tudomány „természetesként" könyvelt el az emberi látással kapcsolatban. A reneszánsz festők által használt camera obscura, melynek segítségével úgy gondolták, meg lehet határozni a „helyes" perspektívát, maga is fényképészeti folyamatok kiindulópontjává vált. 2 0 Ahogy Strindberg megfigyelései után mintegy 30 évvel Moholy-Nagy László méltatlankodva írta: „Noha széles körben elterjedt, semmi lényegesen újat nem fedeztek fel a fotográfia módszerében és elveiben azóta, hogy kitalálták. Minden újítás (...) azon a művészi és reprodukciós koncepción alapult, mely Daguerre idejében (1830 körül) uralkodott: a természet reprodukálása (másolása) a perspektíva szabályaival összhangban történt... A fotográfia történetének kezdetén teljesen figyelmen kívül hagyták azt a tényt, hogy egy kémiailag előkészített felület (üveg, fém, papír, celluloid stb.) fényérzékenysége volt a legfontosabb elem a fényképezés folyamatában. Ezt a felületet soha nem viszonyították máshoz, amikor egyéni tárgyakat rögzítettek (reprodukáltak), mint a perspektíva törvényeinek engedelmeskedő camera obscurához." 2 1 A fotogramot tehát úgy értékelhetjük, mint lázadást a látás kulturálisan meghatározott kényszereivel szemben, a perspektíva önkényuralmával szem1 8 L. Hemmingsson, Itt. 1 9 Uo. 94, 98. 2 0 A camera obscura - a modern kamera elődje - egy elsötétített tér, melynek egyik falán van egy nyílás, melyen keresztül a külső tárgyakról érkezik fény, egy fordított képet vetítve a szembenső falra. Ha valaki egy átlátszó papírdarabot tesz a kapott képre, és végigköveti körvonalait, az eredmény egy perspektivikus rajz lesz. További részletekről a camera obscura elméletéről és történetéről 1. Helmut Gernsheim és Elison Gernsheim, The History of Photography from the Camera Obscura to the Beginning of the Modern Era (New York: McGraw Hill, 1969), 17-29. 2 1 László Moholy-Nagy: Painting, Photography, Film , trans. Janet Seligman (Cambridge: MIT Pr., 1969), 27-28. 77