P. Müller Péter: A modern színház születése (Színháztudományi szemle 35. OSZM, Budapest, 2004)
Galgóczi Krisztina: A testbe zárt szavak - Mítosz, trauma és terápia Ibsen Hedda Gabierében
A testbe zárt szavak Többen foglalkoznak Hedda öngyilkosságának megrendezettségével, 7 5 s hangsúlyozzák, hogy ettől a megkomponáltságtól válik igazi komoly tetté, amelyben szinte az utolsó ütésváltások már nem is igazán játszanak szerepet. Mindezek az elemzők, és még sokan mások, lényegében egyetértenek azzal, hogy Hedda férfias cselekedetet hajtott végre. Két, s egymástól nem is egészen különválasztható momentum azonban mintha nem kapna kellő hangsúlyt. Az egyik az, hogy a férfias tettet egy férfi helyett hajtotta végre, mivel az nem volt rá képes. Másrészt nem egy akármilyen nőről van szó - nem véletlen, hogy a női öngyilkosságot nemcsak az ókori Görögországban, de a legtöbb kultúrában szigorúbban ítélték meg -, hanem egy gyermeket váró nőről. Akkor mi teszi mégis nagyszerűvé - a szó eredeti értelmében - tettét? Hedda, mikor Lövborg halálhíréről értesül, önkéntelenül így szól: Tudja bíró úr...Ejlert Lövborg tette...valóságos megváltás. Brack: Megváltás, kedves Hedda? Hát neki persze igen, de... Hedda: Úgy értem nekem. 7 6 Majd később megtudja, hogy mindez nem úgy történt, ahogy hitte, azaz ami valójában történt, az legfeljebb a bracki értelemben nevezhető megváltásnak. Heddának kell tehát Lövborg helyett cselekednie - sok más drámai hősnőhöz hasonlóan a 19- század végén - és megmutatni a világnak, hogy létezik még férfias, apollói tett, mely, ha akar, ki tud törni a test és a társadalom kötelékeiből. Hedda nőiességének hiánya nem értelmezhető önmagában, csak a környezetében lévő férfiak és nők tükrében. Nincs körülötte egyetlen hagyományos értelemben vett férfi sem, aki anyagi és szellemi biztonságot tudna neki nyújtani, akire fel tudna nézni, aki teljesíteni képes (míg Lövborg csak a saját maga felemésztése árán képes teljesíteni, addig Tesman csak gyűjtöget, de nem hoz létre belőle semmit) és aki által a nő - mint ahogy ez a tradicionális szerepmegosztás szerint elvárható volna - kiteljesedjék. De nincs körülötte egyetlen - a hagyományos értelemben vett - nő sem, hiszen Tesman kisasszony női gondoskodását haldoklókon éli ki, Elvstedné mások gyerekeit nevelte egészen addig, míg Lövborgon, mint médiumon keresztül, a férfi produktivitás részesévé nem válhatott. Heddának tehát - ha akarná is - meglehetősen nehéz volna azonosulni bármelyik szereppel. A reális választások szintje nem is az a terület, ahol ő otthon volna. Neki arra van elemi szüksége, hogy valami magasabb rendű minőség létezését tapasztalja meg a világban. S ezért kell megbizonyosodnia arról, hogy létezik választás és szabad belső akarat a világban. Ahogy Ellida, a maga módján, egy férfi segítségével, egy bizonyos szinten, ezt megtapasztalhatta. Hedda átmeneti állapotban van - ezért is kezdtem megközelítését a sellő metaforával: a környezete által készen kínált szerep már nem fogadható el szá7 5 pl. Lyons és Sprinchorn 7 6 Ibsen, 2001, 382.
