P. Müller Péter: A modern színház születése (Színháztudományi szemle 35. OSZM, Budapest, 2004)
Galgóczi Krisztina: A testbe zárt szavak - Mítosz, trauma és terápia Ibsen Hedda Gabierében
A testbe zárt szavak A halvány, talán még magának sem bevallott terv az, hogy tanulva Elvstednétől és Juliane Tesmantól, megpróbálná ő is rászánni magát a már amúgy is rászakadt asszonyi szerepre, és eljátszani a férje karrierjét támogató feleség szerepét. Éppen az előtte álló két példából meríthetne bátorságot: két nálánál tehetségtelenebb nő, és az ő férjénél lényegesen reménytelenebb öntörvényű zseni. Ezt a hipotézist a kézirat elégetését követő jelenet támasztja alá, melyben először Julie néni jelenti be testvére halálhírét, amire Hedda váratlan szelídséggel azt a kérdést teszi fel, hogy: Segíthetek valamiben? 6 7 Ez a mondat elképzelhetetlen lett volna néhány jelenettel korábban. Majd ezután egy nagy levegővételt követően megpróbál egészen más hangot megütni Tesmannal, mint korábban. Jörgennek szólítja, azt állítja, mégha egy elnyomott mosoly kíséretében is, hogy miatta égette el a kéziratot, és megpróbálja bejelenteni neki, hogy gyereket vár. Tesman azonban, aki a legkisebb mértékben sem ismeri Heddát, képtelen finoman reagálni erre az óvatos próbálkozásra, nem tud támasza lenni ebben a hatalmas, önmaga elleni küzdelemben, s mint elefánt a porcelánboltba, úgy ront be ebbe a kísérleti játéktérbe kettejük közé, s nem csoda, ha Hedda azonnal visszazuhan korábbi állapotába, és az egészet rettentő nevetségesnek érzi. így ugyanis valóban az. Az egyik pillér tehát már a kísérlet első pillanatában összeomlani látszik, s úgy tűnik, nem úszhatja meg, hogy teste a Tesman klán dicsőségének és fennmaradásának médiumává váljék. Ez a férfireakció ugyanis a női testben csupán önmaga reprodukálásának médiumát látja. Hedda számára marad még egy szál: Lövborg öngyilkossága, mely még azzal kecsegtethet, hogy létezik az emberek ítéletétől és a sors által kiszabott külső körülmények fölött álló, választható szabadság, mely erőt adhat az élet kisstílűségének és nevetségességének elviseléséhez. Ám mint tudjuk, ebben is csalódnia kellett, hiszen Lövborg a kapott fegyverrel akarva-akaratlanul saját férfiasságát pusztította el. Heddának tehát nem hogy egy Sigurd, egy hős nem adatott meg, mint Hjördisnek a Helgolandi harcosokban, de a férfinak az ideája sem. A sors újabb furcsa fintoraként még azt is látnia kell, hogy a rivális nő most férjét inspirálva átveszi azt a helyet, melyet ő még igazából el sem foglalt, s Hedda, mint egy felesleges bútordarab ottmarad Brack kényének-kedvének kiszolgáltatva. S nem sikerült az áldozat sem, hiszen a kézirat elégetése, amennyire saját gyerekének elpusztítását vetítette előre, annyira a kiváltását is jelenthette volna. Mint rituális aktus alkalmas lett volna a múlttal, a rivális tehetséggel és szerelmi tárggyal való végső leszámolásra annak érdekében, hogy új életet kezdhessen. Ám, mint ahogy ő maga fogalmazta: ...mintha átok ülne mindenen, amihez csak hozzányúlok. 6 8 6 7 Uo. 373. 6 8 Uo. 383. 61
