P. Müller Péter: A modern színház születése (Színháztudományi szemle 35. OSZM, Budapest, 2004)
Galgóczi Krisztina: A testbe zárt szavak - Mítosz, trauma és terápia Ibsen Hedda Gabierében
Galgóczi Krisztina létrehozott szabályrendszerből, mely az erotikát a szavak fogságában tartotta. Azzal, hogy ezt megtette, Hedda testét foucault-i értelemben hiszterizálta, s óhatatlanul azoknak a nőknek a szintjére rántotta, akik az ő testi élvezetének szolgálatában álltak. A kapcsolatnak ez a dinamikája gyakorlatilag saját testétől fosztja meg a nőt, s ezután nem csoda, ha annak biológiai működésével nehezen tud azonosulni. Gerland a későbbiekben arra is kitér, hogy Hedda sikertelen korrekciós kísérlete után (lásd később) Brackkal hasonló helyzet ismétlődik meg, amikor vele szemben újra és végérvényesen szexuálisan kiszolgáltatott helyzetbe kerül. Gerland azonban kiegészíti mindezt azzal, hogy Hedda is elkövetett egy végzetes hibát, amitől nem tud szabadulni, mégpedig azt, hogy nem volt képes cselekedni. Ez az, amit ő is, és Lövborg is, gyávaságnak nevez: „Hát igen Hedda, maga voltaképpen gyáva" - mondja Lövborg, Hedda pedig nemcsak módosítja válaszával, hanem meg is erősíti: Azon az estén, amikor nem mertem magára lőni... [...] .. .akkor nem ez volt a legnagyobb gyávaságom. 5 7 Ebből a szempontból szinte mindegy, hogy a tett mi lett volna, az, hogy lelövi Lövborgot, vagy vállalja érzelmeit, fellobbanó vágyait, és e vallomások révén megváltja az önsorsrontó tehetséget. Hogy mennyire a cselekvési bénultság nyomja rá bélyegét életére, mi sem mutatja jobban, minthogy a korrekciós kísérlet során már nem elégszik meg a szavakkal, hanem tettre vágyik. Azonnal cselekvésre készteti Lövborgot: azt akarja, hogy tettekkel bizonyítsa, hogy már ura saját testének. Ebben az értelemben még a kézirat elégetése is pozitív elmozdulásnak számít korábbi cselekvésképtelen állapotához képest, határozott és döntő lépésnek, melyben ezúttal nem gátolta meg a következményektől való félelem. Astrid Saether a melankólia és kreativitás problémáját körbejáró előadásában 5 8 az anyahiányt jelöli meg legfőbb okként Hedda személyiségének alakulásában. Szerinte az anyahiány olyan űrt képez a lánygyerek, s ez esetben Hedda lelkében, amit leginkább a mások feletti uralkodással próbál kompenzálni, a mások és önmaga felett megszerzett hatalommal próbál betölteni. Ezért alakul ki az - mondja Saether -, hogy azokban a helyzetekben érzi jól magát, ahol erőpozícióban lehet. Julia Kristevára hivatkozik, aki szerint a melankólia ebből az említett űrből táplálkozik. A melankóliának szerinte, mely a dekadenciával ellentétben a magába fordulás stratégiáját választva emészti magában a gyászt és a halál utáni sóvárgást, egy igazi ellenszere van, az esztétizálás, ezért vágyik Hedda olyan nagyon arra, hogy valami szép, valami merész tett szülessék. 5 7 Ibsen, 2001, 346. 58 Saether, 2000. 54
