P. Müller Péter: A modern színház születése (Színháztudományi szemle 35. OSZM, Budapest, 2004)

Galgóczi Krisztina: A testbe zárt szavak - Mítosz, trauma és terápia Ibsen Hedda Gabierében

Galgóczi Krisztina chorn

2

0 és Gerland

2

1 is úgy értelmezte ezt a gesztust, hogy azért nem bírja elviselni, ha besüt a nap, mert nem akarja, hogy fény derüljön állapotára. Lövborg ominózus közeledésében is a „valóság közbelépése" zavarta, legalábbis saját utólagos értelmezése szerint.

2

2 Heddának a valósággal alapvető baja van. Éppúgy nem találja helyét az őt körülvevő világban, mint Ellida Wangel. Mindketten anya nélkül, egy szigorú apa mellett nőttek fel, s így nem is volt módjuk elsajátítani bizonyos női szerepeket. Heddának fogalma sem volt arról, hogy mit tartogat számára az a furcsa intim viszony Lövborggal, de ugyanígy arról sem, hogy mit jelent majd a házasság Tesmannal. Tesman pedig láthatóan nem tud segítségére sietni „az élet dolgaiban", ha lehet, még Heddánál is tudatlanabb és infantilisabb, így eszébe sem jut, hogy lassan hathónapos terhes felesége nem a friss hegyi levegőtől kerekedett ki, s hogy a házban egyelőre üresen álló szoba nem gyarapodó könyvtára, hanem gyarapodó családja számára van fönntartva. Heddának tehát igaza van, ha úgy érzi, hogy meglehetősen nevetséges helyzetbe sodorta magát, vagy sodorta őt a sors. A Hedda Gabletben nemcsak Hedda ellentéte sok szempontból Ellidának, hanem a hozzájuk tartozó két férfi is. Wangel még a saját és a nők sorsát kezében tartó omnipotens férj szerepét játssza, foglalkozása is erről ámlkodik: orvos, aki a lélek gyógyításához is ért. Azt a férfitípust képviseli a századfordulón, akiben már van némi alázat a világ kiszámíthatatlan erőivel szemben (segítséget hív felesége depressziójának megoldásához), de még hisz abban, hogy ezeken tudásával felül tud kerekedni. Tesman ezzel szemben még szinte gyerek, aki soha nem is fog felnőni, legfeljebb egyik gyámságot váltja fel egy másikkal. A jelennel gyakorlatilag semmilyen kapcsolata sincs, saját életében szinte minden lényeges dolgot mások döntenek el helyette, szemben Wangellel, aki még mindig emberi sorsok fölött diszponál. Legalább annyira elüt Ibsen többi férfialakjától, mint Hedda a többi nőalaktól. Az érett darabok között a férfiak legtöbbször azután kerülnek válságba, hogy felnőtt életük megbicsaklott, s kiderül, hogy egy bizonyos út már nem járható számukra, illetve az út, amin elindultak, hazugságon alapult. A férfiak másik csoportja már nem is igazán mer rálépni egy útra, mert már annak elején elvesztette orientációját a világban (ilyen például Gregers Werle vagy Lövborg és Alfred Allmers). Tesman azonban a külvilág felé úgy tesz, mintha komoly felnőtt férfi volna, aki megnősül, ledoktorál, tervei vannak, ambíciói, mégis az egésznek valahogy a valósághoz nincs semmi köze. Gyakran teszik fel a kérdést

2

3 a darab során is (először Berte és Tesman kisasz2

0 Sprinchorn, 1998. 2

1 Gerland, 1998. 2

2 A második felvonásban Hedda utólag azzal indokolja szakítását Lövborggal, hogy az a veszély fenyegetett, hogy a valóság betolakszik kapcsolatunkba" Ibsen, 2001, 346. 2

3 Hedda és Tesman kapcsolatának komoly pszichoanalitikus szakirodalma van, amit többek között Finney (1989) foglal össze. Ez a megközelítés Hedda antinő mivoltával magyarázza választását, mondván Tesman Lövborggal szemben olyan férfi, aki szexuálisan nem jelent fenyegetést Hedda számára. 36