P. Müller Péter: A modern színház születése (Színháztudományi szemle 35. OSZM, Budapest, 2004)

Galgóczi Krisztina: A testbe zárt szavak - Mítosz, trauma és terápia Ibsen Hedda Gabierében

Galgóczi Krisztina neurotikus folyamat finoman kidolgozott alakjai és eseményei".

1

6 Jacobsen és Norris abban is egyetértenek, hogy Ibsen elsősorban az ősi dán balladákból merítette motivikus anyagát, aminek okát elsősorban arra vezetik vissza, hogy az lényegesen ősibb és gazdagabb, mint a norvég. Természetesen, amikor mitikus és archetipikus alakokról, történetekről, vagy megoldási mintákról beszélünk Ibsen drámáiban, ezek forrása nem korlátozódhat az északi mitológiára és népköltészetre, hanem szinte ugyanilyen mértékben fellelhetők bennük a biblia és a görög mitológia nyomai is, ez azonban szinte magától értetődő abban a kulturális közegben, amiben dolgozott. Önkéntes emigrációjával Ibsen ugyanis saját magát szakította ki - ha nem is teljesen - az északi tradícióból, és csatlakozott a nyugat-európai kulturális hagyományokhoz, melyeknek alapszókincse a Bibliára és a görög-római mitológiára épül. A kagylóba zárt sellő A démoni nem valamivel zárkózik önmagába, hanem önmagát zárja be, s az ittlétben az a mélyértelmű, hogy a nem-szabadság éppen önmagát teszi fogollyá

1

7 Hedda Gabler, aki már első bemutatója óta mítosszá vált, maga is mitikus gyökerekkel rendelkezik. Ez nem is olyan meglepő, hiszen az északi mitológia tele van erős, hatalommal rendelkező asszonyokkal, akik övükön a ház, a kamrák, s talán az élet egészének hatalmas kulcsait hordják. Sokan próbálták Hedda névválasztásában megtalálni személyiségének kulcsát, igazi mitikus mélységét azonban A tenger asszonya felől, az Ellidával való összehasonlításból lehet jól kibontani. Hedda és Ellida összehasonlításában számtalan megközelítés lehetséges. Hasonlóságukra, egymáshoz való viszonyukra később térek vissza, a ciklus szempontjából először a különbségekből érdemes kiindulni, hiszen ez a darabok közötti egyik elsődleges összekötő elem. Hedda két szempontból is Ellida tökéletes ellentétpárjának tekinthető. Egyészt Ellidával szemben, aki az életben maradó, egy krízishelyzetből magára találó hősnő, aki bizonyos értelemben a Nóra által megkezdett úton halad tovább, Hedda az öngyilkos nők sorozatába illeszkedik. Ezzel ő inkább Hjördis és Rebekka West követőjévé válik, akik ideáljaik és önmaguk legalább részleges megvalósítására csak a halálban és a halál által képesek. Másrészt, míg Ellida a megszólaló, s a szavak által megkönnyebbülő hőssé válik a darab során, aki - megint csak Nórához hasonlóan - azáltal kerül új élet1

6 Norris, 5. 1

7 Kierkegaard: A szorongás fogalma, ford. Dani Tivadar, in: Kierkegaard 1982, 350. 34