P. Müller Péter: A modern színház születése (Színháztudományi szemle 35. OSZM, Budapest, 2004)
Gajdó Tamás: Molnár Ferenc dramaturgiája és előzményei
Gajdó Tamás A jelenettechnika gördülékenységét biztosítja a jó helyszínválasztás. Nem kell az írónak annyit törni a fejét alakjai mozgatásán, ha megfelelő színteret választ drámájának. Hevesi Sándor a helyszín megválasztásáról már idézett cikkében a következőket írta: „a többi személy ki-bejárására nézve a francia színpadról az egész világon elterjedt az a módfölött könnyű, könnyelmű és kényelmes technika, amely tárcaszerű, regényszerű, novellaszem, csak épp hogy nem színdarabszerű. Ez a technika pedig röviden abból áll, hogy a szerző (nem kigondol, mert hiszen az már volna valami) egyszemen fölvesz olyan színhelyet, ahol mindenféle rendű és rangú ember sans fa?on találkozhatik. Ezek a színhelyek pedig: egy vendégfogadó terasza, az a bizonyos előkelő hall vagy társalgóterem, pályaudvari váróterem, vendéglői étterem vagy az a közismert estély, amelyre könynyűszerrel kaphat meghívót minden szereplő, akire - mint olyanra - a szerzőnek - mint olyannak - szüksége van. [...] Színpadi szerzők így kerülik meg gyakran a legnagyobb és legnehezebb problémákat." 10 3 A francia szerzők műveiben csakugyan gyakori az ilyen szín. Itt összekerülhet az összes szereplő, és ha már megérett a pillanat a nagyjelenethez, akkor a többiek kimennek „kártyázni, vagy feketekávét inni, vagy... hiszen nagy társaságban mindig lehet okot találni az alkalmatlan szereplők eltávolítására". 10 4 Molnár Ferenc két színjátékában is hasonló helyszínen mozognak a szereplők. Az Olympiának azonban nem bálterem a színhelye, hanem a Palace Hotel elkülönített kis társalgó szalonja; a Farsang pedig három helyszínen játszódik: mindhárom felvonásban a bálteremnek más-más szeletét láthatta a közönség. Molnár felül tud kerekedni a francia hagyományon, megfordítja a szokványos megoldásokat: nála nem kártyázni mennek ki a szereplők, éppen ellenkezőleg: a kártyázásból csak azok érkeznek a színre, akikre szükség van. S hogy ez mennyivel több lehetőséget tartogat a szereplők mozgatására, bizonyítja a Farsang második felvonása. A felvonás elején Kamilla kihívja Miklóst a kártyázóktól, mert beszélni szeretne vele. 10 5 Mivel Miklós otthagyta helyét a kártyaasztalnál, emiatt állandóan zaklatják kettősüket. Először félóra haladékot kap, de ez az idő nem elég, ekkor Kápolnay foglalja el helyét. 10 6 Kisvártatva Liszka jön, s üzenetet hoz: Miklós jöjjön, mert Kápolnay rengeteget veszít. De most Miklóst küldi Kamilla, hogy Liszkával zavartalanul beszélgethessen: „Menjen ön be és mondja meg, hogy én nem engedem önt játszani és követelem, hogy itt hagyják velem. Aztán jöjjön ide vissza." 10 7 És Miklós jön: ismét félóra haladék, így Liszka távozhat. De a féltékeny Oroszy, Kamilla férje, nem várja meg a félórányi idő leteltét, azon10 3 Hevesi Sándor: i. m. 168-169. 10 4 Lukács György: i. m. 207. 10 5 Molnár Ferenc: Farsang. 8310 6 Molnár Ferenc: Farsang. 85. és 93. 10 7 Molnár Ferenc: Farsang. 99-100. 234