P. Müller Péter: A modern színház születése (Színháztudományi szemle 35. OSZM, Budapest, 2004)
Gajdó Tamás: Molnár Ferenc dramaturgiája és előzményei
Gajdó Tamás dóan: „Én a nők barátja vagyok!" (Talán még bőrtárcájukat is ugyanott vásárolták!) A rezonőrszerepet egy ördögre osztani kitűnő ötlet. Molnár elkerülte ezzel a tézisdráma sablonszereplőjének felléptetését, ami még ma is kísért a drámairodalomban: a bizalmas barátot vagy barátnőt. Ők igyekeztek jó tanácsokkal ellátni a szereplőket, s megfejtették a lélek apró rezdüléseit. Az Ördög mint roszszabbik énünk (a tudatalatti, az ösztönök, a lelkiismeret), s mint hús-vér ember egyszerre jelenik meg. Hogy De Ryons mindent tud előre, már-már bosszantóvá válik, de az Ördögtől ez természetes. Molnár számtalan helyzetben eljátszik ezzel az „ördögi tudással". 4 8 (A darab nagyjelenetében viszont ennek a tudásnak csődjét kell megállapítanunk: egy szerelmes nő még az ördögöt is megtéveszti.) Nem véletlenül hasonlítja Szini Gyula „sakkmatador"-hoz az Ördögöt, aki előre bejelenti, miféle húzásokat készít elő. 4 9 S amikor a kritikusok arról írnak, hogy Molnárnak eme műve nemzetközi mércével is kitűnő; hozzá kell tenni, hogy ezt az elismerést elsősorban a rezonőrszerep meglepő, eddig még nem látott újraértelmezésének köszönheti. Jácintnak, A hattyú rezonőrjének, ha nem is ilyen látványos, de legalább ilyen fontos a szerepe. Ha ő nem áll a fiatal tanár, Ági Miklós mellé, bizony tragédiába fulladna az ártatlan éjszakai kaland. S valljuk be, Jácint nélkül nem alakulhatnának úgy az események, ahogyan az írói szándék kívánná. Ebben az esetben is az írói kényszer állította a rezonőrt a család középpontjába, csakhogy Jácint élő figura. Míg a francia rezonőröknek csak elveik vannak, addig Jácint a vígjáték legeredetibb egyénisége, s őt ismerjük meg a legtöbb oldaláról. Már exponálásakor kiderül, hogy a család minden tagja rajongásig szereti. Tekintélyénél és hivatásánál fogva is alkalmas arra, hogy az Ági Miklós és Alexandra között történteket helyesen értékelje. Legfőbb érdeme: Ágost herceg érkező anyjának, Dominika hercegnőnek megfelelően tálalja a megváltozhatatlan eseményt. Dominika is nagy csodálója, ezért ezt a hagyományos rezonőrfeladatot is kiválóan látja el. S lehet-e ilyen beszámoló vitán még haragudni: Jácint: Mert nem bírta már tovább nézni a szenvedését, mikor Albert megsértette. Ott csókolta meg az én jelenlétemben és Albert jelenlétében. Dominika: És Albert? Jácint: Honnan tudhatta szegény, hogy itt miről van szó? Ő nem érezte ezt akkor olyan tisztán, mint te most. Dominika: Igen... igen... Hogyne." 5 0 4 8 Jolánnak megígéri például, hogy csak akkor megy el az estélyre, ha még egyszer meghívja. Természetesen úgy alakítja a dialógust, hogy a nő kénytelen legyen ezt megtenni. Az estélyen is mindenkiről mindent tud, amivel nem arat nagy sikert. 4 9 Pesti Napló, 1907. április 11. 5 0 Molnár Ferenc: A hattyú. Bp., [19281. (Molnár Ferenc művei, 18.) 94. (A továbbiakban Molnár Ferenc: A hattyi'í) 224
