P. Müller Péter: A modern színház születése (Színháztudományi szemle 35. OSZM, Budapest, 2004)

Gajdó Tamás: Molnár Ferenc dramaturgiája és előzményei

Gajdó Tamás A bohózatok szereplői pedig eleve nélkülöznek minden árnyaltságot. De nem is az a bohózatírók célja, hogy teljesen új szemszögből, a szereplők árnyalt jellemzésével mutassák be a párizsi élet néhány kacagtató jelenetét. A már untig ismert történetet úgy kell csűrni-csavarni, hogy tartogasson valami meglepetést a néző számára. A szereplők feladata „csupán" annyi, hogy nevetségesek legyenek, s alkalmasak arra, hogy jó dialógusokat mondjanak. Molnár Ferenc színdarabjai azért voltak sikeresebbek a francia szerzők bohózatainál, mert a jó sztori, a meglepő ötletek és fordulatok mellett a szereplők hitelesek és élők. Lehet, hogy az alapötlet néha irreális, de a szereplők sohasem azok. A pályája kezdetén írt darabok ezért nem tetszettek annyira a magyar közönségnek: A doktor úr és a Józsi „csak" magyarított francia bohózat, s hiányzik belőle az a hamisítatlan magyar atmoszféra, melyet Az ördögben már meglelt a pesti néző. A mellékszereplők A viszonylag nagyszámú, és egymással bonyolult rokonsági vagy egyéb kapcsolatban levő főszereplők mellett számtalan mellékszereplőt vonultattak fel a francia írók. A hatalmas estélyjelenetek névvel ellátott statisztái, inasok, szolgák, szobalányok, komornyikok, cselédek, rendőrök, párbajsegédek, küldöncök és kokottok a tagjai ennek a népes tábornak. Hogy mi szükség rájuk? Az estély résztvevői a színpadképhez, az alkalmazottak pedig a háztartáshoz tartoznak. Rendőrre, küldöncre, párbajsegédre, kokottra bárkinek, bármikor szüksége lehet. Emellett azonban a francia színdarabgyárosok még egy nagyon fontos feladatot is adtak a fent felsoroltaknak. Molnár azonban nem azt a szerepet szánta mellékszereplőinek, mint a franciák. Nem az előzményeket fecsegik ki direkt módon, nem a cselekmény megértéséhez szolgálnak adalékokkal; hanem a nézők elkápráztatásához szükségesek. (Bár A testőr]ben a Mamának és Az ördögben Selyem Cinkának még ilyen szerepe is van.) A farkas

ban például a lakájok állandó szerepeltetése látszólag csak a színpadképhez tartozik, de Szabó negyedik megjelenéséhez szinte elengedhetetlen. Érkezhetne egyedül, egy szál tálcával a kezében, de akkor a hatás kisebb lenne. A Játék a kastélyban lakája, Dvornicsek, amellett, hogy egy kastélyban illik alkalmazottnak lennie, nem csak a poénok kiaknázásában segíti a szerzőt; segítségével kacagtatja meg a közönséget Molnár a citrom újabb és újabb előfordulásaival. De más szerepet is adott a lakájnak. Az első felvonásban Turai kifaggatja az előzmények egy részéről, majd a második felvonásban ismét beszélgetnek: ebből derül ki, hogy Turai egész éjjel dolgozott. Mindkét beszélgetés időhúzás, de ezt úgy oldja meg Molnár, hogy a nézők észre sem veszik. Újabb és újabb apróságokat tudunk meg Túráiról, fordulatos, szikrázó dialógusokat hallhatunk; s remek pillanata az előadásnak, amikor Turainak nem jut eszébe a lakáj neve. így ebből is poén lesz, sőt egy újabbat is előkészít: a harmadik felvonás elején a Titkár franciásítja a lakáj nevét. Az Olympia című vígjáték220