P. Müller Péter: A modern színház születése (Színháztudományi szemle 35. OSZM, Budapest, 2004)
Gajdó Tamás: Molnár Ferenc dramaturgiája és előzményei
Molnár Ferenc dramaturgiája és előzményei Vannak olyan drámák, melyekben mindkét társadalmi réteg képviselőit megtaláljuk. Ilyen Pailleron Ahol unatkoznak című darabja, mely a felkapaszkodni vágyó polgárokat is kigúnyolja. De lehetne folytatni a sort. A Molnár-darabok főszereplői szintén különböző osztályhelyzetűek. Polgári otthonokba kalauzol bennünket A doktor úr és a Józsi című bohózatában Molnár. Egy, kettő, három című egyfelvonásosának színhelye pedig egy irodaház. Külön csoportot alkotnak a művész-drámák (Az ördög, A testőr, Marsall, Játék, a kastélybari). A világháborúk között Magyarországon a művészvilág elitje külön kasztot képezett. Tagjai a polgárság felső rétegébe is bejuthattak, jövedelmüknél, életvitelüknél fogva a főúri szalonoknak, a nagypolgárok által rendezett estélyeknek is szívesen látott vendégei. Találkozunk Molnárnál is a felfelé törekvő polgár alakjával. Ráadásul Magyarországon, a kapitalista fejlődés ellentmondásai miatt különös felső réteg alakult ki, melyben a pénzarisztokrácia tagjai éppen úgy jelen voltak, mint a történelmi családok sarjai. Ez a társaság Molnár nem egy színművének szereplője. Például Kelemen ügyvéd A farkain azért vesz részt egy grófi estélyen, mert az ott jelen levő attasé öccsétől, aki egyébként püspök (!), szeretne birtokot bérelni. De megtaláljuk ezt a társaságot Az ördög második felvonásában is. Főúri környezetben játszódik A hattyú és az Olympia című vígjáték. De míg Bródy Sándor A szerető című drámáját 1917-ben még be akarta tiltatni a rendőrség, s az eredeti szöveggel nem is lehetett játszani, addig a Molnár-bemutatókat minden nehézség nélkül megtartották. 3 5 Az 1960-as években az volt a vélemény, hogy „egy évtizeddel a monarchia felbomlása után kicsúfolni a bécsi udvar főrangú tagjait: nem nyűgöz le senkit; saját korában sem hathatott a kinyilatkoztatás erejével" 3 6 A kortárs Kárpáti Aurél szerint viszont ez úgy hatott akkoriban, mint „váratlan pisztolylövés egy illedelmes, úri szalonban". 3 7 Ez utóbbi megállapítás - még ha elfogult is - valószínű, hogy közelebb áll a valósághoz. Ebben a két színjátékban jelen van az értelmiség képviselője (Ági Miklós) és a Monarchia sajátos képződményének, a közös hadseregnek tisztje (Kovács András százados). Bár Kovács paraszti származását Olympia többször is hangsúlyozza, Kovács nem plebejus hős. 3 8 De, hogy találkozhasson Kovács Olympiával és Ági Alexandrával, olyan színhely szükséges, ahol ezt könnyedén megtehetik. A főszereplők tárgyalásakor Molnár sikerdarabjait tematikájuk szerint is csoportosíthatjuk. A legismertebbek a színházról, színjátszásról szólók. Témájuk leggyakrabban a látszat és a valóság különös viszonya; az emberek azt tekintik valóságnak, amit látnak, vagy amit elhitetnek velük. Mintha a shakespare-i „Színház az egész világ" mondásnak akarná számtalan példáját adni Molnár. A testőr és a Marsall főszereplője színész; a Játék a kastélyban című anekdotáé 3 5 Magyar Bálint: i. m. 237. 3 6 Vécsei Irén: Molnár Ferenc. Bp., 1966. 97. 3 7 Kárpáti Aurél: Molnár Ferenc. In: K. A.: Tegnaptól máig. Bp., 1961. 201. 3 8 Nagy Péter: Drámai arcélek. Bp., 1978. 119-120. 217
