P. Müller Péter: A modern színház születése (Színháztudományi szemle 35. OSZM, Budapest, 2004)

Gajdó Tamás: Molnár Ferenc dramaturgiája és előzményei

Gajdó Tamás forma változását is magával hozza: „Ha az élet csak kibomló kép, akkor a dráma is könnyebben ad teret a teatralitásnak..."

2

0 A scribe-i dráma kialakulása azzal is összefüggött, hogy a polgári közönséget nem érdekelték többé a romantikus hősök; saját magukat, saját problémájukat akarták színpadon látni, minél csillogóbb, minél szórakoztatóbb formában. A „nyárspolgárnak első dolga volt, hogy megrendelje a maga portrait-ját. Ez a körülmény szükségszerűen azt okozta, hogy a drámaírók figyelme a múlttól, melynek hősei érdeklődést többé nem keltettek, elfordult; s a jelenben, közvetlen környezetükben keresett tárgyat, mint azt a vígjátékírók már régebben megtették. A közönség a színpadtól valószeríít várt..." - írta Kappel Gyula.

2

1 Almási Miklós szerint az 1848-as forradalomhoz kapcsolódik az általa formális drámatechnikának nevezett dramaturgia is. „A francia piece bien faite, a jól csinált darabok technikájából az ember drámai feltámlkozása tűnik el. [...] A fordulat lényege: olyan drámastílust találni, mely a polgári élet látszatvilágát ugyan tagadja, ám lényegileg igazolja."

2

2 Ezt a dramaturgiát sokan alkalmazták, a legkülönbözőbb célzattal. A már említett Seribe és Victorien Sardou (1831-1908) a konzervatív polgári etika védelmezője lesz. Ifjabb Alexandre Dumas (18241895) és Emilé Augier (1820-1889) az úgynevezett hasznos színház legfontosabb képviselője. Hevesi Sándor szavaival: „Augier Emil a társadalmi ember erkölcsbírája, Dumas védőügyvéde s Sardou a krónikása."

2

3 A többségük azonban csak szórakoztatni akar. Ezek közül meg kell említenünk a bohózatírás Moliére-jeként számon tartott Eugéne Labiche-t (1815-1888), Georges Courteline-t (1861-1929) és talán a leghíresebbet közülük: Georges Feydeau-t (1862-1921). Magyarországon is népszerű szerző volt Edouard Pailleron (18341899) és a szerzőpáros Robert Flers (1872-1927) és Gaston Arman Caillavet (1869-1915), akiknek műveit elsősorban az 1896-ban alapított Vígszínházban játszották nagy sikerrel. „Ám e különböző posztokon és irányzatokon egyetlen etikett uralkodik: a polgári társadalom alapvető kérdéseit, világtörténelmi létének gondjait nem szabad érinteni."

2

4 S mivel ez a fajta dráma nem épít fel teljes világot, nem uralkodnak benne és nem testesülnek meg a szereplőkben a kor társadalmi-történelmi mozgásirányai - nem is hiteles.

2

5 Bécsy Tamás nem is nevezi ezeket drámának: „Ezeket színjátékszövegeknek nevezhetjük, mert valóban kiegészítésre szomlnak a színjáték egyéb összetevő elemei által ahhoz, hogy hiteles, és totális világot építhessenek fel. [...] A felépülő világ hitelessé, totálissá, önállóvá nem a szöveg által válik, hanem a színjáték egyéb összetevői által."

2

6 2

0 Almási Miklós: i. m. 27. Kiemelés az eredetiben. 2

1 Kappel Gyula: Alexandre Dumas fils drámai müvei. Nagyvárad, 1913- 8. A szerző Ferdinand Bninetiére: Les époques du théátre frangais című művéből idézte a gondolatot. 2

2 Almási Miklós: i. m. 185. 2

3 Hevesi Sándor: A francia dráma. In.: H. S.: Dráma és színpad. Bp., 1896. 125. 2

4 Almási Miklós: i. m. 185. 2

5 Bécsy Tamás: A dráma lételméletéről. Bp., 1984. 248. 26 Bécsy Tamás: i. m. 249. Kiemelés az eredetiben. 214