P. Müller Péter: A modern színház születése (Színháztudományi szemle 35. OSZM, Budapest, 2004)

I—II. levél (ford. H. Végh Katalin) Nánay Fanni-. A próféták és követőik

A próféták és követőik szem előtt tartásából kell, hogy fakadjon. A Reduta színészeinek el kellett fogadniuk, hogy egyéni színészi munkájuk mindössze hozzájárulás ahhoz a valóságos munkához, amelyet a Reduta tűzött ki maga elé, vagyis a Lengyel Színház építéséhez. A Reduta ethosza hihetetlen energiákat szabadított fel a színészekben az első Reduta időszaka alatt, a redutások gyakran napi 18 órát dolgoztak, amelyet olvasópróbák, csoportos mozgás- és gesztusgyakorlatok, szituációs gyakorlatok tettek ki. Ám a későbbiekben éppen ez az életmód zilálja szét az első Reduta társulatát: egyesek nem bírják tovább, mások viszont úgy gondolják, hogy Osterwa árulta el az ideológiát azzal, hogy más színháznál is elkötelezte magát (1923-tól a Teatr Rozmaitosci igazgatója). A redutás ethosz utolsó felvillanása az 1923 nyarán, Spalában tartott „tréning", ahol Osterwa még szigorúbb színészeivel szemben, mint Varsóban: rendkívül feszített napi programot, kötelező egyenruhát ír elő a társulat tagjainak. Ő maga is részt vett a tréning minden pontjában, s a résztvevők pozitívan emlegették a spalai felkészülést, Varsóba visszatérve mégsem tudják már megmenteni a Redutát a felbomlástól. Közismert tény a Reduta ezoterikus, szabadkőműves jellege (Osteiwa tagja is volt a Lozy - Matki „Kopernik" nevű szabadkőműves páholynak), bár e kapcsolatról maguk a redutások nem nyilatkoztak nyilvánosan. A társulaton belül hierarchikus rend uralkodott - az ezoterikus közösségekhez hasonlóan - a beavatottság foka szerint. A Reduta vezetői pedig több helyen említik, hogy a Redutának van egy külső, látható, valamint egy belső, láthatatlan története. A színházi előadások képezik a külső, látható életet, a belső, láthatatlan életet pedig a próbák, a közös élet, s kétségkívül az ezoterikus tanok tanulmányozása (Limanowski írt is egy cikket Az ezoterikus színházművészet alapelve címen, amely azonban sosem jelent meg). Zbigniew Osiriski Mieczyslaw Limanowski - ma című írásában azonban kifejti, hogy ez az ezoterizmus határozottan keresztény jellegű volt, a Reduta alapítói a színházi előadást keresztény misztériumhoz hasonlították: „Ahogy a vallási misztérium a pap és a vele együtt az áldozásban részt vevő, imádkozó tömeg közös cselekvése, ugyanúgy a színházi misztérium is az alkotók és a tanúk közös élménye kell, hogy legyen." (Osinski, 1991: 76) A Reduta két legfontosabb alakja, szülőatyja Mieczyslaw Limanowski és Juliusz Osterwa, valamint rendkívül fontos szerepet játszott a társulat életében a két „renegát", Leon Schiller és Edmund Wiercinski is. Limanowski és Osterwa külön-külön már évekkel a Reduta megalakulása előtt foglalkoztak azokkal a gondolatokkal, amelyek végül a Redutában öltöttek testet, valamint a gyakorlatban is tettek kísérleteket megvalósításukra. Osterwa (1885-1947) Moszkvában létrehozott egy olyan társulatot („Osterwa kommunája"), amelynek törekvései csírájukban már tartalmazták a Reduta későbbi célkitűzéseit (csak lengyel darabokat tűznek műsorra, a díszlet leegyszerűsítésére törekszenek, nem reagálnak a közönség tapsára, megosztják egymás között a gazdasági, adminisztrációs és technikai munkákat, s az egész csoport hozza a döntéseket). Limanowski (1876-1948) pedig színházkritikákat írt, amelyekben kiemelt szerepet kap Mickiewicz Ősökének elemzése, vitázik Wyspianski és 197