P. Müller Péter: A modern színház születése (Színháztudományi szemle 35. OSZM, Budapest, 2004)

I—II. levél (ford. H. Végh Katalin) Nánay Fanni-. A próféták és követőik

A próféták és követőik másik kulcsfigurája Piotr barát, aki messianisztikus víziójában a lengyel nemzet szenvedését Krisztus passiójával azonosítja („Polska Christusa Naród" - „Lengyelország, nemzetek Krisztusa"). „Az Ősök töredékessége, befejezhetetlensége a kortársak szemében formai nyitottságként hatott, és a felvetett kérdésekre a másféle válasz rövid időn belül drámák sorában született a párizsi lengyel emigráció körében." (Spiró, 1986: 163). Azonban nemcsak a kortársak számára nyújtott a nyitott mű válaszadási lehetőséget, hanem tulajdonképpen egészen a mai színházi törekvésekig kihat. „Az Ősök nem csupán előadandó dráma, hanem szöveg, amely a színházban folyamatosan újraíródik [...]. Valamint olyan inspirációs forrás, amely az előadáson túl is hat: a mickiewiczi drámával való konfrontáció alkalmat nyújt világnézeti vitára, művészeti krédó megfogalmazására [...]. Számos lengyel alkotónak az Ősök a művészetben rejlő igazság példájává, a művészet határainak kitágítására ösztönző inspirációvá vált, útmutatássá, hogy miként lépjen a színházon kívülre." (Kornas-Niziolek, 1999: 7) Tegyük hozzá, hogy a lengyel irodalom rendkívül intertextuális irodalom abban az értelemben, hogy írói, művei újra és újra visszanyúlnak az elődökhöz, gúnyolják, kritizálják őket. Ezzel kapcsolatban a lengyel irodalom másik nagy hagyományára kell utalnunk. A gúny, a szarkazmus, a nemzeti karakter önironikus szemlélete szintén mélyen gyökerező hagyomány a lengyel irodalomban, „elegendő csak utalni Mikolaj Rej reneszánsz szatíráira, amelyek csípős nyelvvel csúfolódtak a kor feudális viszonyain és a bigott vallásosságon" (Pályi, 1998:26). A lengyel színházban rendkívül hangsúlyosan jelen van a mickiewiczi romantikus dráma önironikus ismétlése, parafrázisa, kiforgatása. A romantika másik jelentős drámája Slowacki Kordianfa. A dráma sok rokon vonást mutat az Qsö&kel, mégis a szerző Mickiewicz művének messianisztikus szelleme ellen írta a Kordiám. „Polska Winkelried naród" - „Lengyelország, nemzetek Winkelriedje", hangzik az ő jelmondata. Tehát a krisztusi passió víziója helyett egy profán jelkép jelenik meg. (Winkelried svájci szabadsághős, aki saját mellével fogja fel az ellenség nyilait.) Kordián a Mont Blanc csúcsára hág fel, s akárcsak Konrád, Isten ellen lázad. Slowacki drámájában azonban már megjelenik az irónia: Kordián merényletet tervez a cár ellen, azonban a tett elkövetése előtti pillanatban epilepsziás rohamot kap. A szerző Kordián folyamatos öngyilkossággal való kacérkodásával világosan azt sugallja, hogy az 1830-as felkelés kollektív öngyilkosság volt, azonban a drámát nem a szabadságharc ellen, hanem a szabadságharc hátulütői ellen írta. Mivel „a Kordián koncepciója a maga nemében teljes, de folytathatatlan, a Szabadságharcról és forradalomról csak más koncepció birtokában lehet drámát írni" (Spiró, 1986: 169). Ezt Slowacki magára vonatkozólag is érvényesnek tartja, s a Kordián után a történelmileg valós alakok helyett „a hatalom és a politika elvont modelljével kísérletezik, mesebeli környezetben" (Spiró, 1986: 169). E drámái közül Salomea ezüst álmái (Sen srebrny Salomei) kell kiemelnünk, a mű egyik szereplője miatt. A Salomeában megjelenik Wernyhora, az ukrán dalnok alakja, „aki a romantikusok tollán 187