P. Müller Péter: A modern színház születése (Színháztudományi szemle 35. OSZM, Budapest, 2004)

Leonyid Nyikolajevics Andrejev. Levelek a színházról.

Levelek a színházról bábu, egy szobor - lehetetlen mindent felsorolni. És természetesen új színházépületeket is kell építeni, mert ez aztán csak az igazi keveréke a formának és a lényegnek! Addig pedig, irány a cirkusz, vagy az erdő, vagy a Kaukázus hegyei!... [...] Az érdekes az volt, hogy amikor a régi dolog formáját eltörték, nem érezték a kegyetlenséget, hogy maga az élet is elfolyik a vérrel együtt, nem vették észre az igazi vért a törések mentén, és nem hallották meg azt sem, amikor megszűnt dobogni a megkínzott dráma szíve. Humánusabbak voltak a drámaírók az új forma - az új dráma - keresése közben. Sikerült gyilkosság nélkül megúszni. De csak új formákat kerestek, és a régi, megsavanyodott bort új tömlőkbe töltötték. Azt hiszem, Grillparzer mondta, hogy a művészet úgy viszonyul az élethez, mint a bor a szőlőhöz. Vagyis ők csak a tömlőre figyeltek és elfeledkeztek az új borról, a folyadék pedig ugyanaz volt: a cselekmény és a látvány, szánalmas pszichológia-szalonnadarabokkal. Igaz, hogy Indiát keresve felfedeztek egy kis Amerikát is, tökéletesítették a szimbolista drámát (például Blok: A mutatványosbódé). [...] Lehet, hogy Maeterlinck pszichológus volt, de a szimbolista forma inkább az eszmék kifejezésére alkalmas, hatalmas tereket teremt meg számukra, de a pszichológia számára veszélyes: nincs pszichológiai igazság ott, ahol nincsenek világos magyarázatok, nincs motiváció, és ahol a lelki történések indoklásai szimbolikusak. [...1 Csak a jól megindokolt könnyek indítanak minket őszinte fájdalomra, és indítanak el mély lelki történéseket. A szimbolizmus maga is csak forma, akár a realizmus, és a forma nem lényeges, csak a tartalom. De hát mi is az az új dráma, s ezzel együtt az új színház tartalma valójában? 8. Mielőtt gondolataimat kifejteném, szeretnék néhány szót ejteni arról, hogy ki kit újított meg: a színház a drámát vagy a dráma a színházat? 1...] Természetesen, csak az új dráma tudja megújítani a színházat. A színház csak utána mehet, nem tud vezetni. A színház megújítása elképzelhetetlen a dráma megújulása nélkül, anélkül az új drámaszövet nélkül, amelyet dolgozószobájuk csendjében szőnek az írók. És a mozival vívott küzdelemben is erőtlen a színház, ha nem kovácsol számára fegyvert a jövő drámaírója. És kétségtelen, hogy el fog jönni ennek az újjászületett színháznak a drámaírója, a jelszava pedig az lesz: „Pszichológia!" [...] És amennyiben ez az új színház a pszichológia és a szó színháza lesz (erről fogok majd részletesebben beszélni), és mivel a mai irodalom magaslataira kell emelkednie, ezért az első hely azt az irodalmárt illeti meg, aki most még egyáltalán nem is jár színházba, és a legkevésbé sem akar a színház számára írni: de mivel kategorikusan elutasítja a régi színházat, 179