P. Müller Péter: A modern színház születése (Színháztudományi szemle 35. OSZM, Budapest, 2004)

H. Végh Katalin: Egy elfeledett színházteória az orosz századfordulóról

Egy elfeledett színházteória az orosz századfordulóról nélkül, csupáncsak önmaga... az élet megköveteli, hogy a játék visszatérjen eredeti otthonába... Manapság nekünk még nincsenek fogalmaink a szociális drámáról: ez a régi színház és a régi világ adott körülményei között elképzelhetetlen lenne: mi még nem ismerünk olyan darabokat, amelyeknek a nép lenne a főszereplője, a tömeg, és nem pedig a személyiség, hátterében több száz statisztával... És ki tudja, nem írnak-e majd a jövőben egy olyan forgatókönyvet, amelynek szereplője egy többmilliós város lesz..." Még a legmodernebb színházi törekvésekben sem valósult meg máig az az andrejevi elgondolás, hogy teljesen megszűnik a határ a színpad és a befogadó között, a színházi játék nem oldódott föl és nem vált hétköznapi létünk lényegévé, mint ahogy ez a homo ludensi emberkép sem szellemi elitünk legjellegzetesebb jegye. De mint minden utópia, ez az elgondolás is különösen azért lehet fontos a számunkra, mert egy más szellemiségű emberi társadalom és emberi minőség megteremthetőségének hitét sugározza felénk több mint száz év távlatából. 161