P. Müller Péter: A modern színház születése (Színháztudományi szemle 35. OSZM, Budapest, 2004)
Tompa Andrea: Az orosz századelő művészete és a teatralitás
Tompa Andrea (1984: 14). Az orosz avantgárd esztétikája, a „lázadás esztétikája" (Szilágyi Á., 1989: 11) nem a racionális érvelés, hanem a gesztusszerű kinyilatkoztatás útján jelenik meg: a Pofon ütjük a közízlést 1912-es nyilatkozata, a beszédek, nyílt levelek (majd a forradalom után a művészi krédókat megfogalmazó parancsok és rendeletek) - mind gesztusok. Az avantgárd korban a művész személyét, viselkedését számtalan teátrális mozzanat, gesztus jellemzi. Az avantgárd költő egy saját maga által kreált szerepet játszik el, és műve, a vers szerepének csak egy részét képezi, s a vers olykor sokkal kevésbé hangsúlyos és fontos, mint a költő személye, jelenléte. 25 Az avantgárd korában a líra nem kontemplativ vagy reflexív, hanem maga is aktív, jelen idejű cselekvő, mint az elemző fogalmaz: előadásban lévő, előadás alatt álló, in performance. (Aucouturier, 1984: 14) Az avantgárd korában kevés egyszerűen csak művésznek lenni: a költőnek színésszé kell átalakulnia. A színész-költő egyszerre alkotója és előadója saját művének, a költészet pedig átkerül a performatív művészetek közé. Az avantgárd költő „előadásában" a létbeli szerep és színpadi szerep közötti távolság megszűnik, a költő szerepeit eggyé forrasztja. Példa erre a saját darabjának címszerepét, a Vlagyimir Majakovszkij tragédiáját játszó V. Majakovszkij. 2 6 A leírt szerep nem a költőtől elidegenített szereplő: a szerző önmagát teszi meg drámája főszereplőjének. Mint B. Paszternak az Oxpannax epaMoma című művében írja, mindez nagyon egyszerű volt: Vlagyimir Majakovszkij tragédiájában a szerző, a mű témája és a főszereplő egyetlen személy volt. 2 7 Végezetül látnunk kell, milyen irányban halad az orosz századforduló-századelő teatralitása, mely a képzőművészeten és színházon át hidat teremtett művészet és élet közé. Az orosz forradalom korában és utána az élet teatralizálásának, átalakításának jelensége igazi társadalmi méreteket ölt, a művészet pedig kilép hagyományos tereiből. 1920. november 7-én, az októberi forradalom évfordulója alkalmából egész Pétervár egyetlen hatalmas színpaddá válik: megrendezik az első, gigantikus méretű tömegszínházi előadást, a B3xmue 3uMneeo /joopi^a (.A Téli Palota bevételé) címűt, amelyben 8000 statiszta, 500 tagú zenekar, balett-táncosok és cirkuszisták százai léptek fel. Az előadás rendezője nem más, mint a századforduló színházi teoretikusa, a teatralitás apologétája, Nyikolaj Jevreinov, aki elméletét ezzel átülteti a gyakorlatba. 2 5 Példaként Majakovszkij költészetére, viselkedésére gondolhatunk: a költő nyilvános fellépései, szereplései és népszerűsége jóval megelőzték érett költői korszakát. 2 6 A bemutató 1913-ban volt a péteivári Luna Parkban. Majakovszkij nemcsak színpadon játszott, de több filmben is. 2 7 E. riacTepHaK OxpaHHax epaMoma. In: CoGpanue coHUHemü a nxmu moMax. MocKBa, 1991. TOM nepBbift, 219. 138
