P. Müller Péter: A modern színház születése (Színháztudományi szemle 35. OSZM, Budapest, 2004)

Tompa Andrea: Az orosz századelő művészete és a teatralitás

Az orosz századelő művészete és a teatralitás forma: a vásári komédia, a Petruska, bábjáték, a commedia dell'arte, a cirkusz, később a balett

2 és az opera. Benois legfontosabb gyermekkori élménye azonban a vásárok és a vásárokban fellépő mutatványosok (balagan). Az itt látható Harlekinekhez (és az úgynevezett harlekinádokhoz) Benois „csodálattal vegyes gyöngédséggel" viszonyul (1980 T. 1: 293). A népi kultúra e két főszereplője, Petruska és Harlekin alig két évtized múlva az orosz színház és festészet legfontosabb témái lesznek. A házi színházi előadásokban és a vásárokban a Petruskák ebben a korszakban reneszánszukat élik. (Bár egy korábbi korszakra vonatkozóan, de a házi színjátszás fontosságát Lotman is kiemeli.) Benois gyermekkorában, a 19- század 70-es, 80-as éveiben, a Petmskák szorosan kapcsolódnak a házi színjátszás családi és egyéb ünnepségeihez; ugyanekkor terjednek el a német gyártmányú, készen vásárolható kis dobozszínházak is, amelyek szintén a házi színjátszás részét képezik.

3 Ezekhez a színházakhoz kész előadásokat lehetett megvásárolni: Benois az így megvásárolt Wilhelm Tell, Faust, Don Juan, Orléans-i szűz című előadásokat idézi fel, melyekhez, mint írja, a „leginkább operai", tmbadúri díszlet járt (1980 T. 1: 287). A házi színjátszáshoz tartoztak a zsinóron mozgatható, commedia dell'arte figurákat ábrázoló marionettek, sőt a kínai árnyjátékok; mindkettő fontos téma lesz a Művészet világa alkotásaiban (lásd majd például Benois Kínai pavilon című festményét). A Művészet világa csoport alkotói munkásságában el kell különítenünk a csoport tagjainak díszlet- és jelmeztervezői (illetve más színházi jellegű) tevékenységét, és önálló képzőművészeti alkotásaikat. A különbségtétel azonban nem egyszerű. Szergej Makovszkij, a korszak művészetkritikusa így vélekedik: „... a 900-as évek számunkra jelentős színházi újításait félig a képzőművészek vitték véghez. Olyannyira, hogy időszerűvé vált arról beszélni, hogy a színházon eluralkodott a festészet, és fordítva, a festészetet leigázta a színház." (1999: 80) A jelentől idegenkedő Művészet világa nem volt sikeres az iparművészet megreformálásában, a stilizálás - állítja Makovszkij - a művészetet nem tudta közelebb hozni az élethez, „ezért aztán a színház állt a stilizálás rendelkezésére. Mindkét főváros színházi megújhodása szorosan kötődött az új művészeti irányzat retrospektív tudományos ismereteihez és pompájához. A soknyelvű historizmus és mindenféle fantasztikum jól jött. A tömeg nem értette e képeket, de megtapsolta a díszletet és jelmezeket." (uo.) Az orosz szecesszió, a Művészet világa korában megy végbe a díszlet- és jelmeztervek önálló képzőművészeti alkotásként - azaz képként - való megszületése is. Az alkotások, egy-egy Gyagilev-balett tervei (díszlet-, jelmez-, de főként függönytervek) szerkezetük, kidolgozottságuk stb. szempontjából ugyan2 Benois balett iránti rajongása a század utolsó két évtizedében működő Máriusz Petipa művészetével felvirágzó orosz balett korával esik egybe. 3 Ebben a korszakban a vásári színjátszásban szintén fontos szerepet játszik az orosz paeK, a mozgó képeket mutogató dobozszínház. 115