P. Müller Péter – Tompa Andrea: Színház és emlékezet (Színháztudományi szemle 34. OSZM, Budapest, 2002)
Struktúrák és életutak emlékezete - Rajnai Edit: Színikerületek
Színikerületek Miklósy Gyula (Miskolc) és Beődy Gábor (Győr) a kerületi rendszer mellett, Csóka Sándor (Pécs) pedig ellene foglalt állást. Az 1880. augusztusi rendkívüli egyesületi közgyűlés úgy határozott, hogy a színikerületi rendszer töröltessék el, s döntése alapján a belügyminiszter a színikerületeket megszüntette. A egyesület tagságának döntése ellenére a központi igazgatótanács a belügyminiszterhez intézett beadványában - összefoglalva a néhány hónapos kísérlet tanulságait - mégis a kerületek mellett szólt. „A kerületi rendszer ostromlói fő érvül azt hozták fel, többi között, hogy annak következtében - miután az igazgatók száma 29-ben állapíttatott meg, holott eddig 40. sőt töb b is volt - nagyon sok színész maradt szerződés tehát kenyér nélkü l. Ezen érv azonban czáfolatát találja azon tényben, hogy szerződés nélküli színész - legyen bár 50 igazgató mindig fog találkozni, mert az illetők vagy mint színészek nem bírnak kellő képességgel, vagy mint emberek egy 's más tekintetben oly hiányokban szenvednek, melyeknél fogva minden igazgató ovakodik szerződtetésőktől, továbbá hogy sok ugyan az ember, a ki a szinész-nevet fölveszi, de kevés a valódi hivatottsággal és művészi értékkel bíró színész, mit leginkább bizonyít az, hogy a társulatok szervezése óriási munkába kerül, sőtt gyakran utolsó ízig ki sem vihető éppen azért, mert a betöltetlen szerepkörökre nincsenek alkalmas egyének. [...] sokkal fiatalabb még e rendszer, semhogy annak életrevalósága vagy káros volta felett megnyugvással már ez idő szerint határozni lehetne, mire kétségkévül több idő, legalább is még egy két év szükséges - minél fogva a kerületi intézmény eltörlését nem merjük Exczellenciádnak ajánlani, hanem az iránt esedezünk, méltóztassék annak rektifikaczioját, illetőleg a kerületek helyesebb geografikus beosztását kegyesen elrendelni, a végleges határozat hozatalát pedig azon időre halasztani, midőn a rendszer hatása kellő adatokkal és tapasztalatokkal megálapítva illetőleg megvilágítva lesz." 3 9 A színikerületi gondolat nem tűnt el az 1879-80-as kísérlet kudarca után sem. Sőt, az 1880-90-es években a városok színházszervező tevékenysége következtében létrejönnek önálló városszövetségek, színikerületek - a települések változó-fejlődő színházi igényei szerint. Pécsett az 1886-87-es évadtól az új, városi kőszínház felépültéig egy időre megszűnt a téli évad, csak nyári színkör állt a társulatok rendelkezésére. Ugyanekkor Sopron meghosszabbította a magyar évadot (4 hónapra), Győr pedig 1886 őszén feladta a hosszú téli évadot, és Sopronnal közös osztott (4-4 hónapos) évadra tért át. A régi pécsi színház kényszerű bezárásából, a soproni német-magyar nyelvcseréből és a győri színészet létbizonytalanságából született a Pécs-Sopron-Győr-Kaposvár-Balatonfüred kerület. 1887-ben alakult meg - szintén a városi törvényhatóságok kezdeményezése nyomán - a Temesvár-Pozsony-Buda kerület. 1889-ben pedig már működött Zombor és Baja szövetsége, amelynek alapján a két város között két fél évadra oszlott a téli idény. A kerületi rendszernek volt létjogosultsága, de kialakulása - úgy tűnik elsősorban a városok egymás közti együttműködésén múlott. Ezen belül is elsősorban azon, hogy a település közönsége (törvényhatósága és lakossága egyaránt) döntsön a színügyről, felmérje, mire van szüksége, mit kér az igazgatótól és a társulattól, támogatja-e a színészetet, illetve milyen formát és megoldást választ vagy talál felkarolására. Az a kerületi rendszer, amely végül 1900-tól kezd megszerveződni, és három év 83
