P. Müller Péter – Tompa Andrea: Színház és emlékezet (Színháztudományi szemle 34. OSZM, Budapest, 2002)
Tárgyi és szellemi emlékezet - Sipőcz Mariann: A színészalbumok mint színháztörténeti források
A színészalbumok bizonnyal nem is a szó szoros értelmében vett rajongók. Az albumok összesen három évet ölelnek fel Karády pályájából: 1939-es első fellépésétől 1941-ig. Csupán első négy filmjének (Halálos tavasz-, Erzsébet királynő, Hazajáró lélek, Egy tál lencse) és első négy színpadi szerepének (Maugham-Atkins: Az asszony és az ördög, Bókay: Első szerelem, Sheldon: Románc-, Arcibasev: Féltékenység) emlékét őrzik. A csak fényképeket tartalmazó albumok még néhány filmszerep (Szinusz, Halálos csók stb.) fotóit tartalmazzák. Mégis fontos dokumentumok ezek a gyűjtemények, mert egy sztár születéséről, s pályájának gyors felíveléséről tudósítanak. Az albumokból egyértelműen kiderül, hogy milyen fontos szerepe volt Egyed Zoltánnak Karády sztárrá válásában. Már Az asszony és az ördög bemutatóját hónapokkal (!) megelőzően jelennek meg ilyen írások a tollából: „Most tessék idefigyelni. Minden színigazgató fülébe ezennel beleüvöltöm, hogy ebből az általam a köztudatba dobott és sajnos meg nem nevezhető hölgyből olyan operettprimadonna lehetne, amilyen Fedák óta nem volt színpadon." Egyed folyamatosan tudósítja a későbbiekben is az olvasókat a „sztárkészítés" fázisairól: „Bajor Gizihez hasonló méretű, új színésznő. Eddig még nem játszott, de mindjárt első bemutatkozása rendkívül hatásos lesz." Majd nem csigázza tovább a kedélyeket, az ifjú tehetség nevét is elárulja: „A jövő nagy sztárja készül Csathó Kálmánné iskolájában, a neve: Karády Katalin." Majd örömmel számol be a következőkről: „Új drámai hősnőt szerződtetett a Vígszínház. [...] Karády Katalin mintegy öt hónapja készült Csathó Kálmánnénál a színpadi pályára, és a héten próbát játszott Jób Dániel és Roboz Imre előtt. Az igazgatók a fiatal színésznő képességei alapján azonnali szerződési ajánlatot tettek." S a várva várt bemutató után ezt közli: „Az estének kirobbanó eseménye egy új színésznő bemutatkozása, akinek szerepléséről a késő éjszakai órákban futótűzként terjedt el a városban az az egyöntetű vélemény, hogy a magyar színpadnak új, káprázatos egyéniségű nagy hősnője született." A többi kritikus azonban többnyire visszafogott kritikákat írt a bemutatkozás után: „Csinos, jó alakú nő - és mert életében először szerepel színpadon, nem csoda, hogy egyik végletből a másikba esik. Olykor megdöbbentő biztonsággal oldja meg a legnehezebb feladatokat, máskor meg primitív hibákat követ el. Merev, szinte szfinxszerű néhány nagy jelenetében, de néha feloldódik, s ilyenkor sikerül neki megmutatni valamit abból a színésznőből, aki majd lesz" - jegyzi meg egyik kritikusa. A kritikák tanúsága szerint annyi mondható el teljes bizonyossággal, hogy Karády megjelenése merő újdonságként hatott, mert azt a nőtípust jelenítette meg, amely magyar színpadon addig még nem volt. „A nőiesség ilyen erejű, más színésznőknél nem tapasztalt varázsa még a képzettség, vagy netán a tehetség hiányait is elfedte." (Kelecsényi, 1983: 22) Egyed munkája tehát nem volt eredménytelen, de nem is hozta meg még a teljes sikert. Ez a Halálos tavasszal érkezett meg. A kritikák a „magyar művészi film" és a „hollywoodi rangú új sztár" születését ünnepelték. A sajtó közölte Karády a filmben gramofonlemezre mondott szerelmi vallomását. Az újságokban ezek után természetesen megjelentek a sztárról szóló híradások: milyen családból származik, hol tanult, hogyan él, mi a kedvenc étele, mit sportol stb. A hamar kialakult rajongótábort minden érdekelte. Karády feltűnt a divathirdetésekben, jótékonysági esteken. A Sztár magazin többek között már az ő nevével fémjelezte azt az autogram-délelőttöt, melyet az általuk forgalmazott sztárképek eladása végett hirdetett meg a lap. A népszerűség csalhatatlan jele ez, de reklám a lapnak, üzlet a fényképésznek is. 58
