P. Müller Péter – Tompa Andrea: Színház és emlékezet (Színháztudományi szemle 34. OSZM, Budapest, 2002)
Műfajok emlékezete - Lakos Anna: Az új cirkusz felé
Az új cirkusz felé énekesnővel „párbeszédet" folytatnak, különös atmoszférát teremtenek, amelyben a varázslat, a gyomorszorító félelem és a félelmet feloldó humor jelenik meg. A francia állami cirkusziskolában, a CNAC-ban folyó munka és kísérletek tovább erősítik azt az utat, lehetőséget, amelyet a Les Arts Sauts társulat képvisel, vagyis a cirkusz művészek képzésével tovább adják a professzionális tudás alapjait. Néhány év óta meghonosodott az a gyakorlat, hogy a végzős osztályokhoz vagy színházrendezőt vagy koreográfust hívnak meg, hogy az ő irányításukkal szülessenek meg a vizsgaelőadások. így került a cirkusz közelébe Guy Alloucherie rendező, Nagy József koreográfus. A Cirque Désaccordé társulat egy ilyen végzős osztály diákjaiból alakult, és bejárták Franciaországot és Európát az Ezt érted teszem ( C'est pour toi que je fais gd) című előadásukkal, amit Guy Alloucherie rendezett. Hogy az előadás színház, cirkusz vagy tánc? Mindez együtt. Tiszta energia. A jelenetekben saját korosztályuk életéből vett helyzeteket, tipikus magatartásokat mutatnak be: hol kakaskodva összeverekednek, hol egy lány miatt mennek ölre, vagy érte produkálják magukat, hol egy kicsi, kövérsége miatt gátlásos és kiközösített lány bizonyítja be, hogy ő mindenkinél többet tud. Az előadásban nem csak a cirkusziskolában tanultakról adnak számot, hanem némelyik művész kiváló színészi adottságait is bebizonyíthatja. Olyan előadás ez, amelyben a szó és a testek nyelve egyaránt érvényesül. Külön csoportot alkotnak azok a társulatok, amelyek kifejezetten a színház felől közelítenek a cirkuszhoz. Ezek közé tartozik a Cirque Baroque, amelyet a Strasbourgi Nemzeti Színház mellett működő színésziskolában tanult Christian Taguet alapított 1973-ban. Az előadásokban a színházi dramaturgia élvez elsőbbséget, s a cirkusz hol szervesen, hol kevésbé természetesen illeszkedik a produkcióba és egyegy jelenet vagy szám puszta illusztráció, a cselekményhez nem szorosan, elengedhetetlenül kapcsolódó különszám marad. Kezdetben ez az új hangvétel és előadásmód jó értelemben véve sokkolta a nézőket, akik némiképpen összezavarodtak, és nem tudták, hogy hová sorolják ezeket a produkciókat. Előadásaikban általában a narratív, lineáris dramaturgia érvényesül. Nem véletlen tehát az, hogy gyakran irodalmi remekműveket dolgoznak fel, mint például Voltaire Candide-ját, vagy Mishima művét. Úgy tűnik, hogy a Cirque Baroque, amely az új cirkusz egyik elindítója volt, mintha veszítene sajátos, a cirkuszi eszközöket felhasználó történeteket elbeszélő erejéből. Bartabas az 1984-ben bemutatott Cabaret équestre (Lovas kabaré) című előadásával új életre keltette a hajdan oly divatos lovasdráma tradícióját. Az előadást tátott szájjal figyelte a közönség: a 13 méteres porondon szokatlan színházat láthattak. Gyertyák fényénél Bartabas és lova tökéletes harmóniában táncolt a színpadon jövő-menő, csíkos mellényt viselő férfiak, a kacsák, pulykák és a gágogó libák között. A barna és fekete lovak és lovasaik hol nyugodtan és peckesen sétáltak a különös baromfiudvaron, hol vágtába fogtak, hol kecsesen „piruetteztek". Az előadás, amelynek végén forralt borral kínálták meg a közönséget, egyszerre volt kabaré, misztikus fényekben előadott tánc és színház. Egyébként ekkoriban Bartabas előadásait nem cirkuszi produkciónak tartotta, inkább színháznak és táncnak, olyannyira, hogy magát jobban szerette Béjárt-hoz hasonlítani, mint az 1930-as évektől a párizsi Cirque d'Hiver-t igazgató, olasz származású, híres Bouglion családhoz. Azóta sokat változott Bartabas lovas cirkuszszínháza. Általában egyszerű alaphelyzeteket bont ki, például a hős mindent megtesz, hogy a szeretett nőt újra meg167
