P. Müller Péter – Tompa Andrea: Színház és emlékezet (Színháztudományi szemle 34. OSZM, Budapest, 2002)
Műfajok emlékezete - Tompa Andrea: Egy sebtében kipingált világ
Egy sebtében kipingált világ említést tesz az író Nabokovról (Annyenkov, 1966). Annyi bizonyos, hogy a Nabokowal jószerint egykorú Annyenkov (1889-1974) szintén Péterváron dolgozik, majd 1924-től német és francia területen, de elsősorban Párizsban tevékenykedik. Nabokovnak közvetlen ismeretei az idézett előadásról ugyan nem lehettek, hiszen 1917 és 19 között a Krímben van, majd elhagyja az országot, de közvetettek viszont bizonyosan voltak. A forrást Viktor Sklovszkij Annyenkov-előadásról írt elemzései jelentik: a Dopolnyennij Tolsztoj (A kiegészített Tolsztoj), „Narodnaja komedijd' i „Pervij vinokur" (A Népi Komédia Színháza és „Az első pálinkafőző"), Iszkussztvo cirka (A cirkusz művészeté). Az első cikk egészében az Annyenkov-előadásról szól, a második Radlov és Annyenkov cirkuszszínházi előadásainak összevetése, a harmadik - vélhetőleg az előző kettő hatására íródott - a cirkusz mint művészet specifikumát elemzi. A kísérleti színház iránt élénken érdeklődő Sklovszkijt az Annyenkov-előadás cirkuszi nyelve meggyőzte, a produkciót egységesnek, „vidám és tehetséges előadásnak" nevezte. A korabeli folyóiratokban publikált cikkek az 1923-ban Moszkva-Berlinben megjelent Hod konyja (Lóugrás) című gyűjteményes kötetében is megjelentek. Az előszó tanúsága szerint a külföldön élő oroszoknak szánt, kortárs művészetről szóló könyvet Nabokov kétségtelenül ismerte, Végzetes végjáték (Zascsita Luzsina) és Sebastian Knight igaz élete című regényeire és annak sakktémájára is hatással volt (Hyde, 1977: 89 és mások). Sklovszkij kötete ezzel nyit: „Sok oka van a lóugrás furcsaságának, de legfőbb - a művészet konvenciója" (uszlovnoszty); ezek az esztétikai tanulmányok a formalizmus és a konvenció iránt fogékony Nabokovra jelentős hatással lehettek. Az Annyenkov-hatás tehát Sklovszkij szövegén, a cirkuszművészet specifikumát kereső, szakszerű nyelvezetén keresztül éri Nabokovot. Nabokov számos ponton kötődik az orosz avantgarde színházhoz, mint láttuk, Mejerhold színházesztétikájához is. (A fényképek alapján Mejerhold hatását mutatják - amelyekre Field, 1986, utal - a 20-as évek Berlinjében játszott pantomimek is; ezekben Nabokov szövegíróként működött közre.) A szakirodalom egy ilyen avantgarde színházi kapcsolatot vet fel, amelyen keresztül Nabokov az avantgarde színházesztétikához kapcsolódik. Mint azt Alexandrov és őt követően Medaric kifejti, Jevreinov színházi tanulmányai, életszínház- és mimikri-elméletei voltak hatással az író poétikájára, irodalomértelmezésére. Az orosz avantgarde színházba a cirkuszi nyelvet konstruktív, és a nabokovi szöveggel tematikusan egyező körbe bevonó színházi alkotó Annyenkov - Jevreinov és Mejerhold mellett - a harmadik név, aki hatással lehetett Nabokov teátrális látásmódjának alakulására. Nabokovnak természetesen a cirkuszról közvetlen ismeretei is vannak: gyerekkorában a pétervári Cinizelli-cirkuszt látogatta. A Cinizelli család cirkusza 1877-ben épült fel és a forradalomig állandó cirkuszként működött Péterváron, elsősorban az arisztokraták szórakoztatására (Dmitriev, 1977: 153). A Más partok tanúsága, szerint Nabokov élénken érdeklődött a bűvészkedés iránt és maga is bűvészmutatványokkal kísérletezett; egyik feljegyzésében részletesen ír le egy angol bűvészt, aki a Cinizelli-cirkuszban lépett fel (lásd alább). A X. fejezet cirkuszi világa egy reteatralizált, az avantgarde jegyeit viselő színházban jön létre, s így okkal feltételezhetjük, hogy a cirkuszfejezet a maga buta, félresikerült mutatványaival, rosszul leplezett tükreivel szintén egy avantgarde, konvenció szerinti színházi kontextusban értelmezhető, amelyben maga a színházi, cirkuszi konvenció bukik meg. 135
