P. Müller Péter – Tompa Andrea: Színház és emlékezet (Színháztudományi szemle 34. OSZM, Budapest, 2002)

Struktúrák és életutak emlékezete - Szabó István: Színészéletutak

Színészéle tutak nagyobb sikertörténetéből, a Kaposvárott, Szolnokon és a Nemzeti Színházon keresztül a Katona József Színház nagy korszakához vezető folyamatból. Csomós Mari az egyetlen, aki egy ideig részese lehetett ennek. A többiek esetében talán nem elsősorban a tehetség hiányzott, inkább az lehetett az ok, hogy ők egy generációval öregebbek voltak, mint a „katonások" derékhada. Évfolyamunk a Madách és a Thália nagy korszakán, a megújulás előtti, majd azt elmulasztó Nemzeti Színházon nevelkedett. Vezetői, rendezői ambícióik nemigen voltak, néhányan inkább csak úri passzióból vagy kényszerből vállaltak ilyen feladatokat - árulkodóan elég későn, ötvenéves koruk körül. Az évfolyamból rendezőként is működött Orbán Tibor, aki már végzés után ambicionálta ezt, és 1970-től 1980-ig gyakorolta is e mesterséget. A 80-as, de különösen a 90-es években már többen próbálkoznak rendezéssel, de úgy tűnik, hogy Almási Éva, Bálint András vagy Csikós Sándor számára csak egyszeri kaland maradt a színpadi munkának ez a formája. Balázs Péter, Kozák András és Szilágyi Tibor már sokkal aktívabb, de számukra is inkább csak bizonyos műfajokhoz való vonzódás, esetleg egy-egy színházban adódó lehetőségek kihasználása motiválja a rendezői feladat vállalását. Ugyancsak kevesen vállaltak vezetői pozíciót, és szakmai-közéleti szerep betöltését sem nagyon keresték. Bálint András sikeres igazgatói pályafutása, amely a Radnóti Színház nagy korszakát eredményezte, ebből a szempontból kivételes és mindenképp kiemelendő. Csikós Sándor inkább csak egy kényszer szülte helyzetben lett néhány évre igazgató Nyíregyházán, Kozák András székesfehérvári művészeti vezetői működése pedig még nem lezárt, minősíteni korai lenne. Hasonló visszafogottság jellemzi az évfolyamot a szakmai közéletben való szerepvállalást illetően. Bálint András az egyetlen, aki hosszabb ideig tevékenykedett a Színházi Társaság vezetésében, amit nyilván eredményes színházvezetői munkájának is „köszönhetett". A Színészkamarában Balázs Péter, a Színházi Dolgozók Szakszervezetében Szersén Gyula vállalt egy időben vezetőségi tagságot. A társadalmi, politikai tevékenység sem volt csábító számukra. A rendszerváltozás táján, illetve azt követően Szilágyi Tibor és Moór Marianna „kacérkodott" a politikával, de náluk is inkább a megtisztelő felkérés, mint az erőteljes személyes szándék működtette a részvételt. Film- és tévészerepek A magyar film a hangosfilm megjelenése óta különleges lehetőséget biztosít a színészek egy részének: népszerűséget, de legalábbis ismertséget, a színháznál szélesebb körű szakmai megmérettetést, maradandó lenyomatot eredményez, ám szerencsés esetben igazi művészi feladatot is jelent. A 60-as évek filmes szempontból kitüntetett időszak. Ekkor kezdődik a magyar film nagy korszaka, egy világszerte jegyzett, tematikájában és stílusjegyeiben igen sokféle filmet produkáló időszak, amelyet többek között Jancsó és Fábri, Szabó és Huszárik, Bódy és Tarr Béla nevével fémjelezhetünk. Évfolyamunk a változás szempontjából a legjobbkor érkezett. Ugyancsak erre az időszakra tehető a televízió általános elterjedése, amely korábban elképzelhetetlen lehetőségeket hordoz. A Magyar Televízió, amelynek művészeti vezetője 1962-től évtizedeken keresztül Szinetár Miklós, nemcsak meghonosítja, hanem a mai méretekhez nem fogható mennyiségben termeli az úgynevezett tévéjátékokat, amelyeket legtöbbször stúdiókörülmények között rögzítettek, 112