Takáts József: Vörösmarty és a romantika (Színháztudományi szemle 33. MH-OSZM, Pécs-Budapest, 2000)
MILBACHER RÓBERT: Az Előszó filológiájának bizonytalanságairól
zúrázásáról", ám erre semmi sem mutat. Érdekes, hogy Lukácsy Sándor - valószínűleg éppen e hiányérzet kényszerében - úgy értékeli a Hölgyfutár fent idézett szerkesztői üzenetét, hogy az Előszót magát küldte ide Vörösmarty, holott ott csakis a Három regéről lehetett szó, amint azt a november 4-i Garaynak írt levél ékesen tanúsítja. 2 1 Ugyanakkor azt is meg kell hagyni Waldapfel elméletét alátámasztandó, hogy a Három rege bizonyos képei és kifejezései némileg hasonlítanak az Előszó egyes részleteire: például „Télnek és vésznek tárva; / Vigasztalj meg engem!"; vagy: „Új öröm hevében reszket a fa / Gyökerétől legfőbb sudárig."; vagy: „Reszket a fas illy szózatja hangzik: / 'Most belőlem bánat és öröm szól, / Ments meg isten a bal jóslatoktól!" De ennyiben például az ugyancsak 1845-ös A szent ember képeivel is kimutatható a rokonság, 2 2 vagyis talán csak annyi bizonyos mindezekből, hogy ugyanaz a szerző írta mindhármat, ezzel meg eddig is tisztában voltunk. II. ...és ami nem ? Amennyiben megáll a fenti gondolatmenet, vagyis elfogadjuk azt a tételt, hogy semmi sem indokolja az Előszó Három regéhez való kapcsolását, akkor ott tartunk újra, ahol annak idején Gyulai Pál, azaz mindennemű kontextus híján, kezdhetünk mindent elölről. Az újra visszanyert bizonytalanság azonban a kétségek mellett az újralátás szabadságával is megajándékoz bennünket, hiszen immár nem nyűgözi le figyelmünket a Három regés kontextus. Mivel semmi sem indokolja, hogy megtartsuk a vers datálását (1850-1851 tele), mindenekelőtt a vers keletkezésének hozzávetőleges idejével kapcsolatos alternatívára szeretném felhívni a figyelmet, amely bár ugyancsak nem vezet bizonyossághoz, ám mint az eddigieknél valamivel több filológiai adatra épülő lehetőség, mindenképpen érdemes a megfontolásra. A kézirat 2 3 rectóján hét (plusz egy áthúzott) alaprajzot - valamiféle belső átépítésről tanúskodó vázlatot - találhatunk, amelyek ugyanannak a háznak (vagy inkább házrészletnek: ugyanis az egyik szélső falat, talán tornácot [?] jelölő vonal befejezetlenül folytatódik észak felé) lehetnek a különféle variációi. A kézirat verzóján pedig egy költségvetésszerűség szerepel, illetve a „Kőműves" szó, amely nagy valószínűséggel Vörösmartytól származik. Mindez ceruzával, vagy a kritikai kiadás szerint irónnal írva. Természetesen nem lehetünk egészen biztosak abban, hogy Vörösmarty rajzolta a vázlatokat a rectóra, bár a versón szereplő „Kőműves" szó írásképe igen-igen hasonlít a költő kézírására, oly annyira, hogy meg lehet kockáztatni: azonos vele. 21 Lukácsy Sándor: Vörösmarty estéje. In: uő.: A végtelen jövő. Budapest, 1998. 22 Például: „És neki már nem teremnek / A virágok e kis honban: / Ősz szakálla, mint a tél / Zöld tavaszba szőve"; vagy: „És ha vész jön, / S a föld vérét, a nagy tengert, / Melyen szárnya tajtékot vert, / Az egekre feldobálja..." stb. 23 Az MTA Kézirattárában jelzete K 721/1. 185
