Takáts József: Vörösmarty és a romantika (Színháztudományi szemle 33. MH-OSZM, Pécs-Budapest, 2000)
ZENTAI MÁRIA: Az íbisz legfeketébb tolla
gája) képes megérteni. Ezt az isteni tulajdonságot a Biblia több helyen 2 1 is említi, mindig komor, az ítélő és büntető istent idéző kontextusban: „Én, az Úr vagyok az, aki a szívet fürkészem és a veséket vizsgálom, hogy megfizessek kinek-kinek az ő ütai szerint és cselekedeteinek gyümölcse szerint." (Jeremiás 17,10). A bibliai versekben nem szerepel, de továbbgondolható, kiegészíthető a magyarázat: az igazságos ítélet feltétele, hogy a legfőbb Bíró a nyelv csapdáját kikerülve egyenesen a szívet lássa. A szent ember című vershez szövegszerűen a Salamon (1832) kapcsolódik legerősebben: a szabad természetben, kis keresztje mellett naphosszat imádkozó fehér szakállú remete képe szinte megismétlődik majd A szent emberben: És az évek múltán a vadonban Domb alatt, hol forrás csörgedez, (...) Egy jámbornak áll kis kápolnája, Nyílt, födetlen, ég mosolyg le rája. Egy letűzött kard a szent kereszt ott, És az oltár Isten-adta föld, Térdepelve éjt-napot hosszában A remete ott áhítva tölt; És ragyogva ömlik el szakálla: Mindenik szál lelki béke szála. Ez a remete is átok és áldás szavait mondja: Átok reád, magyarok hazája, Átok rád, te pártos büszke nép! - kezdődik a vers, majd a végén a sorsával megbékélt király áldást kér volt országára: „Boldogúljon a magyar hazája!" De az ugyanarra a tárgyra irányuló átok és áldás között itt hosszú időn át tartó lélektani változás zajlik, tehát nincs értelmezési csapda. Az egymást felidéző szövegrészletek ellenére Salamontól idegen a szent ember problémája. Műfaját tekintve a Hedvig (1829), Vörösmarty másik legendája lehet vonatkozási pont. Látszólag nem sok közük van egymáshoz, a fényes Gábor angyal és az ifjú királylány kettőse nem is emlékeztet az ősz remetére és a jámbor püspökre. Ám Gábor angyalnak van egy figyelemre méltó képessége: S mert előtte, mint a könyv, kitárva Leplezetlen állott a leányszív, Tarka s tarkább lőn tapasztalása. 21 Vö.: például: Jeremiás 11,20; Zsoltárok 7,10; János jelenései 2,23 80
