Takáts József: Vörösmarty és a romantika (Színháztudományi szemle 33. MH-OSZM, Pécs-Budapest, 2000)

ROHONYI ZOLTÁN: Szimbólum, allegória és a korai Vörösmarty

léttöredék, mely az ígéri, hogy valami neki megfelelőt helyre hoz, és teljessé egészít ki, vagy az a mindig keresett másik töredék is lehet, amely saját élettöredékünket teljessé egészíti ki".

4

8 A tudás megszerzését célzó aposztrophé alakzatával exponált gyermek mitikus-fantasztikus világa mindenesetre a szimbólum poétikai rehabilitációját képviseli, miközben Csaba és Jeve történetét a rájátszások sorozata allegorizálja. El kell fogadnunk: Vörösmarty valóban a romantika polifonikus nyelvét beszélte már a Csongor és Tünde előtt, ezt a nyelvet pedig a fogalmak történetileg szükségszerű szembesítése nyomán nem tekinthetjük allegóriától uraltnak. 48 Gadamer: A szép aktualitása, id. kiadás, 52. 56