Takáts József: Vörösmarty és a romantika (Színháztudományi szemle 33. MH-OSZM, Pécs-Budapest, 2000)

SZEGEDY-MASZÁK MIHÁLY: Vörösmarty és a romantikus töredék

Kit szólít meg Vörösmarty költészete a XXI. század küszöbén? Sajnos, e kérdést föl lehet tenni, legalábbis a következő alakban: Vörösmartynak mely költeményei s kinek számára lehetnek fontosak a jelenkorban? Az 1900 előtti magyar irodalom számottevő része nagyon gyorsan távolodik az élő magyarság érdeklődési körétől. A Zalán futása egészében már több nemzedék óta jobbára csak irodalomtörténészek tudatában él, a Szózat „Itt élned, halnod kell" szavait egy-két évtizede érvénytelennek nyilvánította a nyugati magyarság némely képviselője. A művészi értékek történetiségére a romantika ébresztett rá, s ettől elválaszthatatlan, hogy olykor éppen azt becsüljük a múlt emlékeiben, amit korábban fogyatékosságnak véltek. Vörösmarty költői beszédmódjának töredezettsége is erre bizonyság. A vonalszerűség tagadása az ő műveiben nemcsak idő s tér szembeállítását, de egyúttal az ésszerűség, az előrehaladás mibenlétét is kérdésessé teszi. Ebben is rejlik költészetének időszerűsége. 37