Takáts József: Vörösmarty és a romantika (Színháztudományi szemle 33. MH-OSZM, Pécs-Budapest, 2000)

NAGY IMRE: Palástra varrt betűk

sem „delelő nap", sem „hitvány por", nem „villám", de talán nem is „szomjú víz", mely azt borzadva elissza (a névben egyaránt benne rejlik a korcs szóra irányuló asszociáció és a korzsol, horzsol vagyis 'vásik', 'meghasad

1, 'megszakadozik' jelentéskörre való utalás), így jellemzi helyzetét s ezáltal önmagát: Ha volna út! Oh, akkor Korcsolyát Nem húzta volna annyi ág; hiszen, Egy rongy vagyok, 's azt mondják társaim Hogy énbelőlem lesz a papiros.

6 Az ágak tépte öltözék, mely majd kibetűzésre váró írást hordoz, és a sorstépte ember, aki maga is könyv, ruha és viselője, matéria és szellem, rongy és lélek kettőssége, s akit olykor eltölt az elolvasástól való rettegés, máskor pedig a megértő feltárulkozásba vetett remény borongó várakozása hat át, e dráma szinte kizárólagos témája. A szerző - sokat sejtető nyomatékkal - nemcsak főhősének lelkében figyeli meg e két emóciót, a várakozást és a félelmet, hanem a cselekmény mellékszálának központi alakját, az ifjú Korpádit is kettős megvilágításba helyezi: Vétlen vagyok, de szándokom teszi, Hogy a' világtól bujdosom: kilátnák Tekintetemből vádló titkomat, Melly, mint a' völgyből felkelő madár, Üres szememben szárnymeresztve ül.

7 S ugyanő Vajdafi Júlia bizalmat sugárzó ítéletére („Te bűntelen vagy") nem sokkal később így reagál: „Úgy van, 's ha úgy nem volna is, mihelyt / Elhitted, úgy van, máskép nem lehet."

8 A szerelem kiváltságos, ihletett pillanatában tehát mégiscsak lehetségessé válik a szubjektív megértés. De csak akkor, ott, s csupán két ember, férfi és nő kapcsolatában. És, mint látni fogjuk, a hazafias érzelem tüzében, amely maga is szerelem, ahogy már Kisfaludy Sándor is akként értelmezte „az igen messze vitt hazafiúskodás" miatt Vörösmarty által, mint Stettner Györgyhöz írt leveléből kitűnik,

9 fenntartásokkal értékelt Az emberszívnek örvényei című színművében. Ám ahol ez a láng, költőnk ugyanott olvasható szavai szerint: e szent, s éppen ezért vásárra nem vitt érzés nem lobog, ott nem lehetséges a feltárulkozás és a megértés, miként az embert beburkoló ruha - a romantikus drámák visszatérő félreérté6 A' bujdosók, 260. 7 A' bujdosók, 195. 8 A' bujdosók, 233. 9 Vörösmarty Mihály összes művei. Szerk.: Horváth Károly és Tóth Dezső. 17. Levelezés. I. kötet. S. a. r.: Brisits Frigyes. Budapest, 1965. 129-132. 197