Takáts József: Vörösmarty és a romantika (Színháztudományi szemle 33. MH-OSZM, Pécs-Budapest, 2000)

NAGY IMRE: Palástra varrt betűk

Nagy Imre Palástra varrt betűk Vörösmarty A' bujdosók című drámája mint palimpszeszt I. „Add át az írást, én majd olvasom" Felhő volt éltem, 's dörgő útain Tűnő villám a' borzasztó szövétnek, Melly a' vak éjnek minden rémeit 'S csak egy kegyet sem láttatott velem, Meredten néztem a' vesző világba, Vadúl halálhoz szoktatott szemekkel, És mindenütt, a' földön 's a' nagy ég Csillagkönyvében harczot olvasék. Ekkor jövél el, szép szelíd sugár, És fölvidultak rémes űtaim. Az élet, melly borongva tünt előbb, Derülten állt most, mint egy szép liget Az új tavasznak ünneplő mezében.

1 A csillagkönyvet olvasó Kont jelenete, A' bujdosók nyitányának a dramaturgia által kiemelt szólama, amely, mint látni fogjuk, főmotívumként vonul végig - az írásképzet kibontása jegyében - a szövegen, a betűkből kiolvasható jelentés és a sors valódi üzenete közti ellentétre hívja fel a figyelmet, előrevetítve a töprengésnek, a belső viaskodásnak azt a helyzetét, amelyet ezen a szálon az írás kibetűzhetetlenségének nyomasztó érzése kísér. Valójában ez magyarázza Kontnak a hagyományos dramaturgia keretei között motiválatlannak tekintett tétovázását, e lélekre súlyosuló talány okozza neki-nekilendülések utáni megtorpanásait. A hős ugyanis, lelkének a hideg csillagfény és a „szép szelíd sugár" által áthatott esti derengésében önmagáról olvasna, de ekkor még, mikor idézett szavait feleségéhez, Rózsához intézi, nem rendelkezik a megértés kulcsával. 1 Vörösmarty Mihály összes művei. Szerk.: Horváth Károly és Tóth Dezső. 8. kötet. Drámák III. A' bujdosók, színmű öt felvonásban. S. a. r.: Fehér Géza. Budapest, 1962. (A továbbiakban: A' bujdosók) 151. 195