Takáts József: Vörösmarty és a romantika (Színháztudományi szemle 33. MH-OSZM, Pécs-Budapest, 2000)
MILBACHER RÓBERT: Az Előszó filológiájának bizonytalanságairól
Vörösmarty az 1840-es évek végén elkezdett Lear-fordítást 1854 tavaszára fejezhette be. A Pesti Napló már 1854. március 18-i számában arról számol be, hogy „Koszorús költőnk, Vörösmarty, mint régen említők, Shakespeare magyar nyelvre fordításával foglalkozik. »Lear Király«-t már elkészítvén azt tőle a »Nemzeti könyvtár« megvásárolta..." 3 6 Vörösmarty Bártfay Lászlóhoz írott 1854-es (pontosabban nem datált) levelében így ír: „...én a Lear-rel már annyira készen vagyok, hogy tisztázhatom. Két hét múlva kézbe adom. De ők előre is ígértek. Most igazán volna egy kis pénzre szükségem." 3 7 A Learfordítás nyomán Vörösmarty talán jelentősebb összegre számított, amely esetleg a ház átalakításához is jól jöhetett. A vén cigány és a Lear közti kapcsolat már-már paradigmatikus például Csetri Lajos nagyszerű elemzése, illetve az általa hivatkozott Jakabfi László sejtése óta. Az Előszó versformája ráadásul 10-11 szótagos, rímtelen, drámai jambus, amelyet Vörösmarty az 1837-es Elméleti töredékekben a drámához legalkalmasabb „versnemnek" tekint, 4 0 és egyenesen Shakespeare-rel kapcsol össze, valamint igen aprólékosan leírja a szabályait, amelyeket az Előszó verselésében maradéktalanul be is tart. 4 1 A feltételezhető Shakespeare-hatáson túl, vajon miért éppen ehhez a versformához nyúlt Vörösmarty az Előszó megírásakor? Erre a legkézenfekvőbb válasz az lehet, hogy azért, mert egy olyan szöveg elé szánta az Előszót, amely maga is drámai jambusokban van írva, azaz az Előszó tökéletesen rájátszik a drámai prológus hagyományára, vagyis a logikus következtetés szerint valamely dráma elé írhatta a költő. Csakhogy a korban a Shakespeare-fordításon kívül (amely nem is jelent meg Vörösmarty életében) más drámát nem szándékozott kiadni, ráadásul a Lear királyt nem ő írta, illetve nem egy időpontban született a fordítás (még 1848 előtt kezdte el és 1854-ben fejezte be), vagyis nehezen lehetne rá vonatkozatni az Előszó betű szerinti jelentését. Viszont 1855. április 9-én a belülről felújított Nemzeti Színház új évadát Vörösmarty Az áldozat című drámájával nyitotta meg. A díszelőadáson maga a költő is jelen volt, amiről a nemzet költőjének kijáró pátosszal a korabeli lapok meg is emlékeztek. A Hölgyfutár másnap (1855. április 10.) így számolt be 36 Lukácsy-Balassa, i.m. 457. 37 Lukácsy-Balassa, i. m. 458. 38 Csetri Lajos: A vén cigány. (Elemzés). In: „Ragyognak tettei..." Elemzések Vörösmartyról. Szerk.: Horváth Károly, Lukácsy Sándor és Szörényi László. Székesfehérvár, 1975. 374. 39 Jakabfi László: Az angol irodalom és a Vörösmarty-Bajza-Toldy triász. Budapest, 1941. 44. 40 „Legalkalmasabb s a komoly drámák pátoszához illőbb versnem a jambus, melyet az újabb kor (angolok, németek s magyarok) hatosból ötösre rövidített, mely néha változatosság vagy nyomosítás végett, vagy végre szabadságból egy szótaggal toldatik." Vörösmarty Mihály: Elméleti töredékek. In: Vörösmarty Mihály válogatott művei. Budapest, Szépirodalmi, 1974. III. 648. skk. 41 Komlós Aladár az Előszót egyenesen „shakespeare-i erejű" költeménynek mondja. Vö.: Komlós Aladár: A magyar költészet Petőfitől Adyig. Budapest, Gondolat, 1980. 10. 190
