Takáts József: Vörösmarty és a romantika (Színháztudományi szemle 33. MH-OSZM, Pécs-Budapest, 2000)
KAPPANYOS ANDRÁS: Az avantgárd Vörösmarty
képei nem mindig szabatosak. 1 2 A „vak csillag" azonosító szerkezet arra utal, hogy a „föld" szó számos szótári jelentése közül a csillagászatit kell választanunk: a földről mint bolygóról van szó. Ezzel még konzisztens a „hadd forogjon" kifejezés is: a Föld csillagászati értelemben forog. Ezt a természettudományos képletet összezavarja, hogy a forgásra megadott hely: „keserű levében", ami a „fő a saját levében" szólást idézi fel. Ebből a nézőpontból a Föld nem bolygó, hanem személyiséggel rendelkező entitás. így a mondatnak részint a természettudomány referenciális nyelvén, részint a költészet és a mindennapok metaforikus nyelvén van értelme. A két szemléleti sík nem egyesíthető: az olvasatnak ezúttal nem egy nyelvszemléleten belüli két megoldás, hanem két különböző nyelvszemlélet között kell oszcillálnia. Ez kétségkívül a képzelőtevékenység igen nagy aktivitását követeli, ahhoz foghatót, mint Paul Eluard híres sora: „A Föld olyan kék, mint egy narancs". A kései Vörösmarty avantgárd költőként való olvasása azért több puszta elmejátéknál, mert lehetőséget ad az orvostudományi álmagyarázatokon való túllépésre, megteremti a találkozás lehetőségét a múlt századi korpusz és a jelenkori poétikai eszközök között, és bizonyos morfológiai jegyek feltárásával valós történeti összefüggésekre is rámutat. A jelenkori megértés, amely természetesen szintén ki van téve az avulásnak, rámutathat az évszázados értetlenség strukturális okaira, s az értetlenség történetét strukturális bizonyítékként állíthatja saját olvasata mellé. E dolgozat célja azonban nem az értetlenség megbélyegzése volt, hanem Vörösmarty poétikai radikalizmusának bemutatása. S e radikalizmus feltételezését az támasztja alá legjobban, hogy némely poétikai fogás a bicentenáriumi konferenciáig várt az elemzésre. 12 Gyulai Pál: Vörösmarty életrajza. Budapest, Franklin, é.n. 209. Ugyanez a gondolat az emlékbeszédben is megjelenik: „Nyelvének ereje néha még gondolatjai fogyatkozását, képei hibáit is födözni bírja." uő.: Emlékbeszédek. Budapest, Franklin, 1914. I. 321. 157
