Takáts József: Vörösmarty és a romantika (Színháztudományi szemle 33. MH-OSZM, Pécs-Budapest, 2000)

SZAJBÉLY MIHÁLY: Tájélmény és eposzi invokáció avagy kis útikalauz a Völgység tündér országába és a Sár róna vidékére

Szajbély Mihály Táj élmény és eposzi invokáció avagy kis útikalauz a Völgység tündér országába és a Sár róna vidékére A fiatal Vörösmarty szívesen szabálytalankodott. Szívesen kevert lírát az epikába, személyes fájdalmat a régmúlt megidézésébe, szívesen tette látomásossá a tájat, noha az iskolában még ő is pontosan megtanulta az éppen nem látomásos klasszicista tájleírás, a pictura szabályait. Szauder József szerint egyébként ezek meglehetősen lazák voltak: míg az iskolás költészet másik fajtájánál, a sententiánál a diáknak pontos szamárlétrát kellett követnie az adott bölcsesség megformálásában, addig a pictura szerzőjének a kezét nem kötötték hasonló előírások.

1 A korabeli picturákat tanulmányozva azonban (melyeknek könnyen elérhető, ideáltipikus gyűjteményét tartalmazza a Csokonai kritikai kiadás első kötete,

2 de amelyek ott vannak a gimnazista Vörösmarty első költői próbálkozásai között is),

3 ez a megállapítás némi árnyalásra szorul. A korabeli leíró költészet a gyakorlatban ugyanis - lett légyen szó akár tájak, természeti jelenségek vagy emberek bemutatásairól - mindig ragaszkodott a látvány egyes mikroelemeinek aprólékos ábrázolásához. Az elemek egymáshoz való viszonyát, mondjuk egy táj alkotórészeinek egymáshoz képesti elhelyezkedését, közelebbi vagy távolabbi voltát, esetleges egymást-takarásukat viszont nem vagy csak alig néhány ponton tette világossá. A mikroleírások kötelező volta szabad variálásuk lehetőségével kiegészülve pedig egyszerre jelentett szabadságot és kötöttséget: a szerző egyrészt szabadon bánhatott anyagával, másrészt csak szabadon bánhatott vele: a perspektivikus ábrázolást, mely az elemek végleges helyének a kijelölését követelte volna, a műfaj már nem viselte el. Különösen szembeötlő ez, ha a felvilágosodás korának picturáit Petőfi tájleíró költeményeinek ismeretében, hogy úgy mondjam, azok „perspektívájából" vesszük szemügyre. Akár játszhatnánk is egy kicsit, például azt a fel1 Sententia és pictura (A fiatal Csokonai verstípusairól). In: Szauder József: Az estve és Az álom. Felvilágosodás és klasszicizmus. Budapest, 1970. 156-198. 2 Csokonai Vitéz Mihály összes művei. Költemények I. (1785-1790) S. a. r.: Szilágyi Ferenc. Budapest, 1975. 3 Vörösmarty Mihály összes művei. Kisebb költemények I. (1826-ig) S. a. r.: Horváth Károly. Budapest, 1960. 139