Takáts József: Vörösmarty és a romantika (Színháztudományi szemle 33. MH-OSZM, Pécs-Budapest, 2000)
TÓTH ORSOLYA: „Titokszerű kölcsönhatás" Toldy, Vörösmarty és a magnetizmus
A Zfl/an-bírálatban a karakterek „három oldalát" különbözteti meg: az elsőt, amelyet a nemzetiségből, a másodikat, amelyet a hitvallásból kölcsönöz s a harmadikat, amely az individuum személyes karaktere. A karaktereknek „átláthatatlan" sokféleséget tulajdonít, kifejtve azt, hogy „ezen a pontján az emberi tehetségnek fog kezet a bölccsel a költő." 1 7 A jellemek tanulmányozása tehát a költészet és a bölcselet hatásköréhez tartozik, az emberi indulatok viszont véges számúak és a lélek orvosi tanulmányozásának is tárgyai. Toldyt 1832-ben nevezik ki a makrobiotika és a diaetetika tanárának az orvosi karon, s mivel a kancellária engedélyével az egyetemen 1834-től lehetővé vált a magyar és a német nyelvű előadások tartása, 1 8 ennek eredménye lesz diaetetikai előadásainak a gyűjteménye. E gyűjtemény két fő részre tagolódik: első szakasza a növényi élettel, második szakasza az állati élettel foglalkozik. „Az állati élet középpontja a lélek" - írja Toldy, 1 9 később pedig hozzáteszi, hogy a lélek két oldalát különböztethetjük meg, egyrészt a szellemet (Geist), másrészt a kedélyt (Gemüth). A szellem művelése a neveléstudomány tárgya, a kedély, „mellyel az érzések összességét jelöljük, nem csak az egész lelkület alapja, hanem az egészségre is a legnagyobb és közvetlen befolyású." Ezek az érzések növekedhetnek indulatokká, amelyek „építők" és „dúlók", „felösztönzők" és „leverők" lehetnek. Az előbbiek közé tartozik a szeretet és a szerelem, az öröm, a harag és a bosszú (!), az utóbbiakhoz a szerencsétlen szerelem, a gyűlölség, a szomorúság és a félelem. E második, negatív sorozat tagjai ellen az „ész és a vallás mindenható erejében" kell orvosságot keresni, és „e szenvedelmeket annak meggondolásával elhárítani, hogy az elmellőzhetetlen rosszat nyugodt lélekkel bevárván könynyebb ellene fölfegyverkezni." (Kiemelés tőlem. - T. O.) A jellemek sokszínűsége már nem a diaetetika tárgya, a kritikus viszont (szóhasználatában konzekvensen) azt vizsgálja a Zalán-bírálatban, hogy az egyes jellemek hogyan viselkednek a fő „szenvedelmek" - Laborcán a szerelem vagy Antipater a féltékenység - hatására. 1830-ban Toldy egy német orvosi folyóirat recenziójában azt emeli ki, hogy „nincs méltóbb tárgya az emberi lélek' vizsgálatainak mint maga az emberi lélek", de a lélektudomány tudományként számára csak akkor elfogadható, ha az tapasztalati lélektudományon (psychologica empirica) alapul. Az a pszichológia, amely nem a fizikának, hanem a metafizikának a része, a tudományosság szempontjából azért nem legitimálható számára, mert elválasztja a testet a lélektől, s így csak „dialektikai álmok szövevénye." 2 0 Toldy ennek az elvnek megfelelően csak az orvosi és a „törvénytudói" pszichológiára vonatkozó írásokat ismerteti a folyóiratból. A mai olvasó számára érde17 Toldy Ferenc: Aesthetikai levelek Vörösmarty epicus munkáiról, i. m. 17-18. 18 Győry Tibor: Az orvostuáományi kar története 1770-1935. Bp. 1936. 389. 19 Schedel (Toldy Ferenc): Diaetetica elemei. 1839 . 76-78. 20 Schedel Ferenc: "Magazin für die philosophische medizinische gerichtliche Seelenkunde." (könyvismertetés) Tudományos Gyűjtemény, 1830. II. 102-109. 132
