Takáts József: Vörösmarty és a romantika (Színháztudományi szemle 33. MH-OSZM, Pécs-Budapest, 2000)

TÓTH ORSOLYA: „Titokszerű kölcsönhatás" Toldy, Vörösmarty és a magnetizmus

Tóth Orsolya Titokszerű kölcsönhatás" Toldy, Vörösmarty ás a magnetizmus I. Változatok a lélektanra „Nem lehet túlbecsülni annak tudománytörténeti jelentőségét és szokásképző hatását, hogy a magyar irodalomtörténet-írás összegző nagyműfaja a XIX. század második felében, a nemzeti eposz hasztalan áhításának korában kapta meg modern formáját s foglalta el helyét a hazai kultúra rendjében."

1 - írja Dávidházi Péter egyik tanulmányában. Kijelentésének az ad különös hangsúlyt, hogy olyan műfaj születését vizsgálja, amely (még) eposz és (már) tudomány

2 egyszersmind. A XIX. század közepén egyszerre jelentkezik a nemzeti nagyeposz iránti elvárás és - a szépirodalommal szemben - a tudományos irodalom preferenciája.

3 Toldy irodalomtörténészként e kettős elvárásnak igyekszik megfelelni; a forrásismeret és forráskritika szigorú szabályai mellett eposzias múltformálás jellemzi művét és olyan „képviseleti beszédmódot" honosít meg az irodalomtörténet-írásban, amely „mintegy a történelmi magyarság közösségi énjeként vállalja narrátori szerepét".

4 Az ifjú Toldy Ferencnek (ekkor még és ebben a minőségében mindvégig Schedel) volt alkalma elmélyedni a természettudományokban és elsajátítani a tudományos értekezés megírásának korabeli normáit. Egyik elemzője szerint pályafutása éppen azért rendkívüli a múlt század széles érdeklődésű tudósaihoz képest, mert Toldy két távoli szaktudománynak, az orvostudománynak és az irodalomtörténetnek volt hivatásos művelője. A két tudományág között azonban lehetséges átfedés: Toldy irodalomtörténeteiben kereshetjük a természettudományok és az orvostudományok művelésében gyakorlott tudós módszerességét,

5 irodalomtörténeti rendszerének szerkeze1 Dávidházi Péter: A nemzeti nagyelbeszélés újjászületése (A narratív identitás műfajvándorlása irodalomtól tudományig). Alföld, 1998/2, 69. 2 uo. 68. 3 Szajbély Mihály: „Most mód nélkül józan világ van". Ellenérzések a lírával szemben 1849 után. In: uő.: Almok álmodói. Budapest, Magvető, 1997. 28-46. 4 Dávidházi, i.m. 68-69. 5 Antall József: Toldy Ferenc két arca (A diétetika és az irodalomtörténet tanára.). Természettudományi Közlöny, 1966/5, 227-228. 129